Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Bartel János

6. ábra

Budapest, 1933. júl. 1: Bláthy Ottó 50 éves szolgálati jubileumán (Dr. Bartel János és Bláthy Ottó szemben ülnek egymással)

menyeire, összehasonlítva a nyugvó terheléssel is. Egybehangzó volt a vita során az a felismerés, hogy az ütőpróba nem sokat ad a sínek értékelésére, mivel az a valóságos üzemi igénybevételnek nem felel meg.”

Az 1938. évi, düsseldorfi közzétett előadásáról pedig R. Küknél a következőket írta (ismét magyar fordításban):

,,A szerkezeti anyag egyik egyedi tulajdonságával, azaz a horonyérzékenységével foglalkozott Dr. Bartel J. igazgató Budapestről. Ő különféle módon előállított síneket tört váltakozó ütő-igénybevétellel, és ugyanakkor meghatározta e sínek szokásos mechanikai tulajdonságait: a szakítószilárdságot, a folyási határt, nyúlást és a ridegszilárdságot is. E vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy az ütőpróba hivatalos átvételi mérésként való bevezetése vitatható, mert nagyon jó és rossz ütőmunka értékek is meghatározhatók voltak az eltört sínekből.”

125