Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
31a. ábra Verancsics olajprésénél keletkező erők. (Az ábrát Dr. Szőke Béla szerkesztette) ehhez előbb a H\> húzóerőnek annyira fel kell növekednie, hogy az 0 ponra kifejtett nyomatéka legyőzze a súrlódási erők nyomatékainak összegét, ami természetesen i/a további növekedésével érhető el, vagyis Hg, Rk ^ (A-\-B) tgg Rm, ahol g a súrlódási szög. Amikor H& ennyire felnövekedett (tehát nem kell nedvesíteni, mint a magyarázat véli), a munkahenger elforoghat saját tengelye körül és felcsavarodik a kötéldobra az eddigi laza b kötélág. Most következik be az a pillanat, amikor a kötél H& húzóerejének hatására a munkahenger elhagyja a Tb érintési pontot és az a helyzet áll elő, hogy az erőhatások megváltozása miatt most már az előzőnél egy sokkal nagyobb ellenállást kell a H& kötélerőnek legyőznie. Ettől kezdve ugyanis az a hajlású lejtőre merőleges komponens nagysága Ay = Q cos a. így tehát a súrlódási ellenállási erő Q cosa tgg. A lejtővel párhuzamos Q súly komponense pedig E —Q sina. A lejtővel párhuzamos összes ellenállás tehát Ey = Q sina + Q cos a tg g. 90
