Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
A lendkerekes malom eredetét nem sikerült tisztázni! Kétségtelen azonban, hogy a lendítőtömeg alkalmazása forgó mozgásnál őskori. Megfigyelték, miszerint a fonásnál annál könnyebben pörög az orsó, minél nagyobb a felcsévélt fonal mennyisége. Ez a tapasztalat vezetett a gömb, a lencse és másalakú lendítőtömeg tudatos használatához a fonásnál. A magyarázat nagyon köznapi. Az orsót pörgető ujjak mozgatóhatása szakaszos. Az egyes szakaszok között a lendítőtömegben felhalmozódott mozgási energia pörgette az orsót. Végeredményben a lendítőtömeg a fonóorsó termelékenységét növelte, s könynyítette a munkát. Verancsics leírása (Melléklet: XXIII) arra enged következtetni, hogy a 22. képen ábrázolt őrlőeszköz nem volt ismeretlen a 16—17. században. Egyébként a kép őrlőberendezése nem különbözik az előzőektől. A szembeötlő különbözőség kettős. Egyrészt feltűnik a forgattyús tengely. Másrészt a tengelyvégre Verancsics lendítőkeresztet helyezett. Feltűnhet a forgattyús tengely karcsúsága is, szemben az előző képek fatengelyeivel. Nagyon valószínű, hogy a forgattyút Leonardo da Vinci találta fel. Ez a szerkezeti elem rajzain több helyen megfigyelhető [23, 43, 47, 54, 55, 124. p. ]. E rajzokon néhány helyen látható a forgattyús hajtás és a lendkerék együttes alkalmazása. Igazságtalanok lennénk azonban ha a 22. kép szerkezetében egyszerű utánzatot látnánk. Ugyanis ha a forgattyú nem is Verancsics találmánya, a két karos hajtásmód mindenképpen figyelemre méltó továbbfejlesztése Leonardo lábhajtásos, forgattyús szerkezetének, föltételezve, hogy Verancsics ismerte a nevezetes kéziratokat. A 22. kép forgattyús hajtóműve forgattyútengelyből, két hajtókarból és húzókötelekből állt. A hajtásmód azon alapult, hogy két ember által húzott karok holtpontjain a lendítőkeresztben ,,halmozódott” mozgásenergia átlendítette a forgattyús tengelyt. A terv szerint nyilvánvalóan üresen indították a szerkezetet és a gabonát csak kellően felgyorsított kövek közé szórták. Megfigyelhető, hogy nemcsak a forgattyús tengelyt készítették vasból, hanem a forgó kő tengelyét is. Még a fogaskerekek is karcsúbbak, mint más hasonló szerkezetnél. Olajmalmok Olajmalom, ütőmalom, olajütő malom, kölyü, törő, satu, sutu nevek valamelyikével népünk azt az alkalmatosságot jelöli, amellyel magvakból olajat préselnek. A névváltozatok sokasága egyben azt is jelzi, hogy ősi szerszámról van szó. Az olajütés eredetét nem ismerjük [2. 129. p. ]. Föltételezés szerint, az olívaolaj ismerete és használata a bronzkorból ered. A görögök az olaj- és szőlőprések több változatát ismerték. Ezek a szerszámok a szorítás elvén alapultak. A préselendő anyagot edénybe helyezték, a tetejére fedőt illesztettek. A fedőt azután karral nyomták. A prések aszerint különböztek, hogy a 86
