Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
malmokat viszont időszámításunk előtti évszázad óta ismerik. 2. A lendítőkerék ősi gépelem. Feltételezik [118], hogy már az i.e. 4. évezredben része volt a kezdetleges fúrógépeknek. Számos ásatás eredménye szerint, a fonóorsóra erősített lendítőtárcsát már ugyancsak a neolitikumban (i.e. 4000—3000) ismerték. A kézimalom (Mola Trusatilis) — l.a. 29. kép ábráján — már Verancsics korában is ősrégi szerszám volt. N.A. Ponomárjev [80. 119. p.] szerint a görögök i.e. 6—5. században már ismerték. A dörzskőhöz viszonyítva a kézimalom új korszakot nyitott. Az őrlő személy nyomó izomerejét a forgó kő súlya —, a lengő dörzsölést a forgás és a súrlódás váltotta fel. A kézi malom munkafolyamata olyan egyszerű, mint maga a szerszám. A terményt a forgókő nyílásába öntötték. A kissé domború állókövön a termény — a forgókő hatására — a két kőfelület közé gördülve kásává meg lisztté aprózódott. Az őrleményt az állókőről, az ún. padkőről edénybe söpörték vagy egy alkalmas nyíláson kihullott a szerszámok közül. A Melléklet leírása szerint Verancsics árpahántoláshoz ajánlotta a kézimalmot. Akár a darálót és a szitát, akár a rostát és a kölyüt nézzük, egyaránt szemünkbe ötlik az ember kímélésének és a termelékenység növelésének szándéka. Verancsics felsorolt gépei nem előzmény nélküliek. Azonban egy-egy fejlődést szolgáló részlettel hozzájárultak az ember élelmiszerkészítő tevékenységének gépesítéséhez. Nem holt ötletekről van szó, hanem oly mechanikai műveletekről, melyek Verancsics halála után széles körben elterjedtek. Például, a Verancsics-féle kőtengely-mozgatású szitát még a 19. században is használták. Bármelyik gépet nézzük is, általános jellemzője a gyakorlatias szellem. A gépterv arányos a lehetőségekkel. Verancsics gépei az azonnali megvalósíthatóságon keresztül részei a jövő gyarapodó technikájának. Malmok Verancsics Fausztusz könyvének malmait — az eredeti ismertetés sorrendjében — néhány csoportba foglalhatjuk: — szélmalmok; — vízimalmok; — hajómalmok; — járgányos malmok; — taposómalom; — olajütőmalmok. Mint látni fogjuk Verancsics malmászatában a szélmalmok érdemelnek legnagyobb figyelmet. A szélmalmok terveiben rejlő eredetiség túlélte alkotóját. A vízimalmok és a többi malomtípus inkább volt egy gondolkodó kordokumentuma, mintsem az új előhírnöke. A szélkerék feltalálását a görög Heronnak (i.e. 2—1. sz.) tulajdonítják [2. 250. p.]. Heron munkája is, mint sok más klasszikus görög alkotó műve, 63
