Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
Verancsics „új-gépekje” nemcsak gépeket ír le, hanem készülékeket és szerkezeteket is. A leírások és a hozzájuk tartozó ábrák átfogják a 16—17. század műszaki vívmányainak nagy hányadát. A Machinae Novae tartalmát, csaknem a szerző felsorolásának megfelelően, az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: — Vízi létesítmények és építészet — Órák — Daráló, szita, hántoló — Malmok — Sajtolok — Mezőgazdasági eszköz és módszer — Hidak — A vízi átkelés eszközei — Ejtőernyő — Hajó és mederkotró — Fűrészek — Szivattyú — Nyomdai segédeszköz — Javaslat a szállítás könnyítésére A fenti, némileg önkényes csoportosításban megkíséreljük bemutatni mindazt, amit Verancsics kora technikájához hozzátett. Az összevetés természetesen nem lehet teljes. A teljes értékű összehasonlításhoz sok, ma még hozzáférhetetlen adatra lenne szükség. Az eredeti leírás fordítása és az ábrák fotói a mellékletben találhatók. Vízi létesítmények és építészet A vízszabályozás, azaz Róma ármentesítése nem Verancsics-találmány. Legföljebb a sokoldalú érdeklődés jellemzője. Róma, mint ismert, 12 dombra épült. E domborzati viszony meghatározta a várost átszelő Tiberis kanyargós útját. A folyó sokszor veszélyeztette a város lakóit és értékeit. Verancsics úgy vélekedett, hogy az ismétlődő árvizeket a folyó lassú folyása okozza. A lassú vízmozgást viszont a kanyargós folyómederre és a meder akadályaira (hídlábakra és zsilipekre) vezette vissza. Javasolta, három hosszabb-rövidebb átvágással egyenesítsék ki a folyómedert (1. kép) és a régi folyómederből távolítsák el az akadályokat. Verancsics sejtette, javaslatát nem fogják megvalósítani. Ezért vélekedik így: „Legyen elegendő az, hogy kielégítettem szellemem és tárgyat adtam a beszélgetésre azoknak, akik örömüket lelik az ilyen és hasonló töprengésben”. (Melléklet: I.) Mivel nem tudunk a Verancsics-találmányok valóra váltásáról, az idézet kulcs egy meddőnek látszó tevékenység megértéséhez. Verancsics a világ legkülönb városának tartotta Velencét. E ragaszkodás ösztönözte a város csinosítására. Tervén (2. kép) a Velencének szánt díszkutakat látjuk. Úgy ítélte meg, hogy olcsó üzemű díszkútat talált fel, azonban — sajnálatunkra — szerkezetét nem írja le, a leíráshoz tartozó ábra csak a szépretörekvést fejezi ki. (1. Melléklet: II.) 4 51
