Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

külső tagja, ismételten megvizsgálta a kéziratokat. Megállapította, miszerint kötet több írásán van keltezés, a szótárról azonban hiányzik. A szógyűjtemény tehát 1583 és 1617 között bármikor készülhetett. Teza kimutatta, az ábécé sorba szedett magyar szavak Verancsics szótárának szavai . . .

Teza Emil magyarul megjelent dolgozata elé Simonyi Zsigmond (1853—1919) írt előszót.

Loderecker Péter szótára 1605-ben jelent meg Prágában. Verancsics munkáját lengyel és cseh nyelvvel egészítette ki. Az ötnyelvű szótár így hétnyelvűvé terebélyesedett. Loderecker hét nyelven szólt az olvasóhoz és a szótárt kiegészítette olasz—latin, magyar—latin stb. szómutatókkal. A Dictionariumhoz viszonyítva — az átvevők között — Loderecker végzett legtöbb változtatást. A lengyel és a cseh nyelvű kiegészítés mellett, a latin szógyűjteményt, bár szerényen, de kiegészítette. S egyes latin szókat Verancsics szóhasználatától eltérő szóval fordított.

Megiser János (1525 ?—1616) főhercegi könyvtáros munkája Verancsics szótárával szorosan összefügg. Megiser szótárának kiadásai 1603-ban és 1613-ban jelentek meg, Thesaurus Polyglottus címen. Melich kimutatta az idézett munkájában, hogy Megisernek Verancsics szótára, továbbá Beythe István (1532—- 1612) Stirpium Nomenclator Pannonicus (Németújvár, 1583) volt a forrása. És természetesen használta Megiser a ,,Calepinus”-t is.

Henisch György (1549—1618) Bártfán született. Szótára 1616-ban került ki a sajtó alól. Összevetésekkel kimutatható, hogy Henisch szótára készítésénél Megiser munkáját használta, azaz végső soron a bártfai szótár a Dictionáriumból származtatható.

Verancsics Fausztusz szótárának értékelésénél a nyelvészek véleménye eléggé megoszló.

Szamosi János (1840—1909) a Dictionarium egyik első értékelője. Az Erdélyi Múzeum hasábjain [96] — az indokok ismertetése nélkül — véleményét így összegezi: ,,Verantius Faustus püspök szótára [...] az anyagra nézve Calepinus után indul, s a mi szempontunkból annál kisebb becsű” . . .

Laczkó Gézának (1884—1953), a Nyugat első nemzedéke kitűnő novellistájának és stilisztájának tulajdonítható a Magyar Nyelv 1906-os évfolyamában megjelent tanulmány [50], mely dicséri Verancsics szótárát. Laczkó összeveti Verancsics életútját és a szótárírás lehetséges idejét, majd véleményét így összegezi: . . . ,,így [Verancsics] magyar nyelvű Calepinust nem használhatott.”

Melich János (1872—1963) több írásában is foglalkozott a Dictionariummal. A magyar szótár irodalom című nagyszabású, könyvalakban is megjelent tanulmányában, csaknem szószerint idézve Laczkót, a következőket írta: „Baldi, Loderecker, Megiser, Henisch szótári művei is tehát azt vallják, hogy Verancsics Dictionariuma derék alkotás; rendkívül nagy kár, hogy Verancsics műve csakis a legszükségesebb mindennapi szavakra terjed ki, mert csakis e minden44