Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

ami szabálytalan volt, ám fölmentést kapott a pápától és minden ünnepnapon misét mondott a San Paolo templomunkban (Róma) és a mi Gyümölcsoltó Boldogasszonyunk laikus testvéreinek gyülekezeteiben, amelynek ő elöljárója. Magyarország császárának közelítőleg 13 vagy 14 évig volt titkára és ugyancsak tanácsosa az államnak. A császár jelölésére lett püspökké, miközben néhány tárgyaláson vett részt Itáliában. Két évig volt Rómában, (1606 óta) papi pályára lépve, minthogy az utolsó tíz évben ez volt a vágya. Különféle hitelmélyülést gyakorolt, a mi sajátunkat az utolsó tíz évben, azonban nem nyert fölvételt, mivelhogy akkor még volt egy élő fia és egy hajadon leánya, de ezekben az utolsó években nem volt más törekvése, mint a miénk. Egészséges, erős, magas termetű, megfontolt szemléletű, szerény, csendes és életmódjában nagyon körültekintőnek és értelmesnek látszik. Nincsenek vallási aggályoskodásai, adósságok nélkül él, s mindig erényes életet élt, sohasem követett el sértést, lopást, tolvajlást vagy más hasonló természetűt, sem nem volt vádlott, sem gyanúsított ilyen értelemben. Több mint hatszáz eszkudó követelése van Róma bankjaiban és amikor papi pályára megy olyan tartalékot fog hagyni önmagának, hogy nem lesz teher vagy nyűg az említett rendben . . . Soha nem fájt a feje a tanulástól vagy más hasonló munkától. Sem ő, sem a szülei nem voltak búskomor kedélyűek vagy elmebajosak . . . Összehívtam a káptalani atyákat gyülekezetbe, így hát „unó ore et datis Suffragis” (= a szavazás egy órájában és napján) megfelelőnek tanácsolhatjuk őt a mi gyülekezetünknek . . . Könyörülj rajta, add meg ezt nekem, s áld meg őt, és bízzál rá engem az ő könyörgéseire. D. Giovanni Antonio Gabuzzio, pap. Ellenjegyezte: D. Prospero Grasso, tanú. D. Giovanni Ambrogio Mazenta, tanú. D. Sigismondo, jegyző.” (Angolból ford.: P. I.)

Az előzőhöz hasonló alapadat még az a levél is, amelyet Germano Mancinelli atya írt 1608. március 15-én. Jellemzésül megírta, hogy Verancsics Fausztusz ekkor, 57 éves korában . . . „nagyon is robosztus jellegű és tevékenyebb, mint más ember 41 éves korában”.

Verancsics tehát 27 éves korában, 1578-ban (vagy 1577-ben?) nősült meg. Felesége Marietta több gyermeknek adott életet. Hugo Th. Horwitz [39] tudni véli, hogy Verancsics Fausztusz első gyermeke még 1578-ban megszületett. Az újszülött kisleány az Alba-Róza nevet kapta, aki felserdülvén, egy mantuai Drazio nevű férfihez ment feleségül.

Nincsenek adataink arról a csaknem két és fél évről, amit Verancsics Velencében töltött. Tény azonban, hogy Rudolf király 1598. április 16-án kelt oklevelével Verancsics Fausztuszt kinevezte Csanádi püspökké.

Csanád vármegye, mint ismert, ekkor már vagy fél évszázada török megszállás alatt volt és csaknem téljesen elnéptelenedett. A vármegye benépesítését a 17. század elején a törökök kezdték meg. 24 faluba szerb és román parasztokat telepítettek.

Püspökség nélkül, a magyar közjog szerint, Verancsics Fausztusz tagja lett a királyi tanácsnak. Föltehetően éppen ezért nevezték ki püspökké. A Habs26