Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
burg-udvar az egyház megy éj üktői megfosztott püspököket az államigazgatásban alkalmazta. 1603 decemberében, azután, hogy a császári csapatok — Basta 1601-ben aratott győzelmével — megvetették a lábukat Erdélyben, a király és a római szentszék foglalkozott Verancsics Erdélybe küldésének tervével. A gondolat végül — valószínűleg éppen a jelölt vonakodása miatt —nem valósult meg. Szerepe lehetett a meghiúsulásban Bocskai Istvánnak is, aki csalódva a Habsburgokban, a hajdúk és a hozzájuk csatlakozott köznemesek élén 1604-ben véget vetett a Habsburg-önkényuralomnak. Ebben az évekig tartó huzavonában foganhatott meg Verancsics Fausztusz újabb elhatározása: elhagyja az országot és szerzetbe vonul. Az indíték nem ismeretes. Makkai László következtetése szerint Verancsics . . . „ritka kivételként sohasem volt hajlandó törvénytelen ügyeket helyeselni vagy előmozdítani, minden oldalon közbizalmat élvezett, a császári udvarban éppen úgy tisztelték, mint Bocskaiék, mindkét fél meg akarta nyerni magának, az erdélyi püspökséggel többször megkínálták. Szerintem — írta Makkai László e dolgozat bírálataként — azért ment el Magyarországról és nem is akart visszajönni, mert a dinasztia és a nemzet összeütközését tragikusnak, helytelennek tartotta, híve volt az erős királyi hatalomnak és a katolikus egyháznak, ezért nem csatlakozott Bocskaiékhoz, viszont elítélte a Habsburgok törvénytelenségeit s nem akart ezeknek részese lenni.” A távozás okát illetően Umberto Forti idézi Michaud vélekedését, aki szerint Verancsics kegyvesztett lett az udvarnál, ezért távozott [115. 53. p.]. Ez nem valószínű. Több tény is ellentmond a kegyvesztettség föltételezésének. Verancsics nem szakította meg kapcsolatait az országgal. Távozása előtt elfogadta a sághi prépostságot. Rudolf király 1604. december 18-án írta alá az adomány oklevelét. Az egyházi méltósággal járó javadalom — a kor viszonyaitól ingadozóan ugyan — de valószínűleg biztosította Verancsics kellő jövedelmét. Michaud vélekedésének Verancsics további tevékenysége is ellent mond. Tóth László ugyanis kimutatta, hogy Verancsics Rómában is foglalkozott a magyar közügyekkel [102]. A kapcsolat később sem szakadt meg. Mint látni fogjuk, Verancsics Pázmány Péterrel is megismerkedett. Kapcsolatuk Fausztusz haláláig fennmaradt. Az 1605. március 12-én kiállított királyi rendelet engedélyezte Verancsics útjának vámmentességét és megengedte azt is, hogy a prépostság területén kívül bárhol tartózkodhat. Hamarosan Verancsics kezében volt a velencei köztársaság követének útlevele is, engedélyezve az utazást. A reánk maradt és az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött királyi oltalomlevél szerint Verancsics Fausztusz 1605. október 22-én lépte át a velencei köztársaság határát, és valószínűleg az év utolsó napjaiban érkezett Rómába. Verancsics közvetlenül megérkezése után kérelmet írt a pápához, kérve, engedélyezze számára azt, hogy a San Silvestro-ban lakó theatinusok rendjébe léphessen. A theatinusok rendje a 16. század elején alakult és nem volt olyan szigorú szervezettsége, mint a jezsuitáké. Ám ugyanekkor a jezsuiták mellett, a theatinusok tettek legtöbbet az ellenreformáció érdekében. V. Pál pápa 27
