Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Rév Pál: Schwarz Dávid
5. ábra A Schwarz léghajó számára készített 24 méter magas csarnok Szentpétervárott, 1893 őszén. 800 mm átmérőjű gáztöltő nyílással látták el. A léghajó hidrogénnel töltése ezeken át, tökéletesen szigetelt gázzsákok alkalmazásával történt. A Schwarzféle töltési eljárás, hogy a hidrogént nem bocsátják közvetlenül a levegővel töltött léghajótestbe. A gáz bebocsátásával a gáztöltő-nyílásokban elhelyezett zsákok feltöltődnek és a léghajótestben lévő levegő a töltőnyílásokon és a felső kibocsátó szelepeken fokozatosan kiszorul, — helyét a tiszta hidrogén tölti ki. Végül a gondoláról pár mondatot. Az alumíniumlemezből készült gondolát 20 X 20 X 2 mm-es kettős könnyűfémszegletekkel merevítették. Eleje csúcsos kiképzésű, mintegy 4 m hosszú, 1,2 m széles, Padlózata; deszkából. A gondolában helyezték el a Daimler gyár négyhengeres, 16 lóerős benzinüzemű motorját. A motor szíjáttétellel forgatta a gondola végén elhelyezett 2,6 m átmérőjű toló és a két oldalon elhelyezett, 2—2 m átmérőjű húzó légcsavart. Az eredeti terv szerint a gondola aljának külzetén még egy légcsavart helyeztek el a függőleges emelkedés segítésére. Ez a prototípus próbaútján nem volt felszerelve. A léghajóval irányt változtatni a légcsavarok forgásirányának illetve a szögállásnak változtatásával, egyes légcsavarok működtetésének kiiktatásával képzelte el a feltaláló. A gondolát a léghajótest alá, annak a rácsszerkezetű alapkeretéhez mereven erősítették, 8 db átlósan merevített rácsszerkezetű függesztő rúddal és feszítőzárás merevítő huzalokkal. A léghajó építése nem volt egyszerű, sok akadályt kellett leküzdeni. A léghajó szerelésére szolgáló új csarnok építése elhúzódott és erősen késleltette 200
