Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Rév Pál: Schwarz Dávid

4. ábra A léghajóba épített Daimler motor. (Szovjet levéltárban a Schwarz léghajóépítés dokumentumai között lévő eredeti felvétel.) A kivitelezett léghajótest tartószerkezeti alapja egy alumínium ötvözetű, rácsos szerkezetű vázrendszerrel kiképzett keret. Ennek oldalai végigfutó rá­csos hossztartók, közöttük, velük párhuzamosan még két szintén rácsszerke­zetű köztes hossztartó helyezkedett el. E négy hossztartót tíz rácsos kereszt­­tartó kötötte össze. Az így kiképzett keret rácsos tartókból álló 27 négyszögle­tes mezővel lett kiképezve. E tartók 200 mm-es magasságúak voltak, 20 X 20 X 2 mm-es könnyűfémszegletekből összeszegecselve. A keret egyes tartói egy­máshoz is szegecskötésekkel kapcsolódtak. A léghajótest középső része 9 db., egyenként 3,04 m hosszú, hengeres részek­ből állott. Ehhez, elől elliptikusán ívelt körkúpos orrész, hátul pedig legömbö­lyített farrész csatlakozott. A léghajótest váza alumínium burkolatot kapott. E borítás; 0,18—0,20 mm vastagságú. A tervező a burkolat lemezeinek illesztésénél 10 mm-es átlapoláso­­kat alkalmazott. A túlfedésekhez tömítőszalagokat használt. Végül a lemeze­ket 10 mm-ként 2 mm szárvastagságú alumínium szegecsekkel erősítette egymáshoz. A léghajó gázzal való töltése is speciális kiképzést tett szükségessé. A léghajó­­testet rácsszerkezetű gyűrűkkel 13 részre osztották. Minden rekeszt alulról 199

Next

/
Thumbnails
Contents