Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
A kötélfonógép. Verancsics szerkezetein megfigyelhettük: a kötél univerzális „kötőelem” volt. Valószínűleg a kötélnek ez az egyetemessége és a készítéséhez szükséges nagy erőkifejtés késztette szerzőnket kötélfonógépének megszerkesztésére. A 43. képen látható, hogy a fonógép létrehozásához sok szerkesztésre nem volt szükség. Az ismert, Verancsics-féle géprészek vannak együtt. A mozgatható állványzat azonos a malomkövek tartóival, az ún. kőpaddal. A nagy, kézzel forgatható kerék alig különbözik az előzőekben megismert taposókerekektől. Ám jelek szerint a kötélfonógépnél Verancsics nem gondolt a hajtókerekek taposására. Megelégedett azzal, hogy a talajon álló emberek húzzák a kerekeket. A fogaskerék-csoport sem új. Hasonmásukat megtalálhatjuk bármelyik szél- vagy vízimalomban. A Verancsics-szabványos összetevők ellenére a gépezet mégis szellemes alkotás. Az elismerő jelzőt több ok is mondatja* A fonókampók a kis fogaskerekek tengelyeiként forogtak. A nagy fogaskerekek forgatásával tehát egyszerre két oldalról sodorták a kötelet, illetve köteleket. A szerkezethosszúság állíthatósága következtében a kötelek hossza is tetszőleges lehetett. Aligha kell bizonygatni azt, hogy a kötélfonógép kemény munkától kímélte meg az embert. * A fűrészek. A farugó használatát már láttuk a 29. képen, ahol a hántolást segítette. A Verancsics-féle fűrésznél ugyanilyen feladat hárult a farugóra: a lehúzott fűrészeket kellett visszahúznia. A fűrész állványa kerekeken gördülhetett (44. kép). Az állványba, a fűrészelendő fa alá görgőket szereltek. A farönköt kötelekkel erősítették az állványzathoz. A rönk szabad végét bak tartotta. A fűrészek keretét viszont a farugók végéhez erősítették. A munkások a fűrészt lefelé húzva vágtak. A fűrészkeretet tehát a rugók rántották vissza. Verancsics, ahogyan erre már a csapágyazásoknál is utaltunk, igen jól ismerte a gördülési ellenállás jelentőségét. Gépein e gondosságnak számos jelét láthatjuk. Tanújelét adta effajta ismereteinek a rugós fűrészénél is. A 44. kép baloldali gépénél olyan görgősort láthatunk, amely lényegében nem különbözik a napjaink szállítószalagjainál, görgősoros szállítópályáinál és más hasonló célt szolgáló nélkülözhetetlen elemektől. A 44. kép jobb oldalán a kőtömb továbbítását is görgők segítették. Egyúttal megkönnyítették a tömb átemelését a szerkezet keretén. A vízszintes, fűrészlapokat magábafoglaló keretet hornyolt kerekekben vezetett kötéllel mozgatták. A kötélvégeket kerethez kötötték. Az utóbbi viszont tengelybe volt csapolva. A tengelyt súlyokkal nehezített karokkal lehetett — a karmérettel megszabott határig — elmozdítani. A fűrészelt kőtömböt, feltehetőleg, egyre följebb és följebb emelték. Ámbár lehetséges az is, hogy a nehéz fűrészkeret súlya húzta egyre lejjebb a fűrészeket. 103
