Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

35. ábra

Leonardo da Vinci csatornaásógépének második változata. (Codex Atlanticus)

Az összevetésből kétségtelen, miszerint Verancsics markolója közelebb áll Lorini gépéhez, mint Leonardo bármelyik árokásójához. Felötlik az is, hogyha Verancsics ismerte Leonardo árokásóit, akkor vajon miért nem vette át a csatornaásók mozgékony karrendszerét ?

*

Az iszaphordó uszály. Visszatérve a markoló fogyatékosságához, elképzelhető, hogy Verancsics eleve a 42. képen lerajzolt, alul nyitott hajó alkalmazására gondolt. Az utóbbival ugyanis az öböl sekélyebb részeiből kiemelt iszap a tenger mélyebb vizeihez továbbítható, . . . ’’ahol munka nélkül kiüríthető”.

Verancsics egy-egy jónak tartott géprészét több gépénél is alkalmazta. Gondoljunk a kerekekre szerelt őrlőkövekre, a taposókerekekre, a csukódó-nyitódó szél- és vízikerekekre stb. Úgy is felfoghatjuk, hogy szerzőnknek sajátos, a szó való értelmében sajátos gépelem és géprésztára volt, amelyeket ismételten fel- és felhasznált. Ezt példázza a 42. kép is. Itt azonban a kő járat garatát láthatjuk viszont, ezúttal csónakba szerelve, iszap gyűjtéséhez és továbbításához. A kép jobboldalán megfigyelhető, miszerint az iszapgyűjtés időtartamára a leeresztőcső zárva volt. Az ürítésnél viszont — a kötelet eloldozva — kinyitották a csővéget.

102