Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos
Érdekes az osztógép további sorsa. Győrött Palatin Gergely a pannonhalmi tanárképző' főiskola tanára elkérte Jedliktől és Pannonhalmán nagy fáradsággal összerakta. Több évtizedes munkájával tovább tökéletesítette a gépet, s végül már 2093 vonalat karcolt vele egy mm-re. Magyarország sok tanintézete kapott olyan rácsokat, melyek ezzel a Jedlik-Palatin géppel készültek. Fröchlich Izidor, a Pármány-egyetem egykori tanára is ilyen rácsokkal végezte az elhajlított fény polarizációjára vonatkozó vizsgálatait 1876-ban. Használt eredeti Jedlik rácsokat is, de 1903 nyarán, amikor Fröchlich több napon át Pannonhalmán tartózkodott, számára Palatin több rácsot vonalazott. Olyant is, amilyent Fröchlich tudomása szerint akkor még sem Chapman, sem a világhírű Rowland nem vonalazott. Az emberi sors különös megismétlődése, hogy Palatin Gergely hirtelen halálakor az osztógép éppen olyan szétszedett állapotban maradt hátra, ahogy ő átvette. Csak nagy munkával lehetett összerakni. Pogány Béla ,,A százesztendős elektromotor” című cikkében (Term. Tud. Közi. 1928. 393. p.) azt írta az osztógépről: „Xagy jövővel biztató kezdet volt, azonban nem lett folytatása, valószínűleg az anyagi eszközök hiánya miatt. Pedig egészen biztos, hogy azok az összegek, amelyeket a berendezés tökéletesítésére kellett volna fordítani, bőven gyümölcsöztek volna anyagilag is, ha meggondoljuk, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt üzemben volt rácsosztógépek ma egynek kivételével már nem működnek, és ma egy kutatómunkára alkalmas nagy és jó Rowland-rácsot semilyen áron sem lehet kapni”. Megemlítjük még, hogy mikor az osztógép Pestre került, a Műv. Min. Műszaki Emlékeket Xyilvántartó és Gyűjtő Csoportjának mérnöke, Opitz László azt újra rendbe hozta, s ma kifogástalanul működik. Jedlik fénytani munkásságával kapcsolatban még a Fresnel-féle tükörkísérlet módosításáról is kell beszélnünk. Fresnel berendezésében közel 180c-ra állította a két tükröt, s a tapasztalat szerint ezek helyes beállítása elég nehéz feladat. Ezért tért át Jedlik egy újabb berendezésre, amelyben a tükrök közel 90c-ra állnak egymáshoz, „ezekkel az eredmény könnyebben és biztosabban eszközölhető”. Jedlik erről csak magyar nyelven számolt be [7], ezért a külföldi szakirodalom nem neki, hanem Michelsonnak tulajdonítja. Drude pl. (Lehrbuch der Optik. 3. kiad. 1912. 127. p.) ezt írja: „Michelson két egymáshoz közel 90°-ra álló tükröt használ, aminek az az előnye, hogy nincs szükség beállításra, ami a Fresnel-féle tükörkészülék használatát oly sokszor megnehezíti”. A Jedlik-elem A XIX. század első felében áramforrás gyanánt gyakorlati célra csak az elemeket lehetett használni. Az ezekből összeállított telepek azonban csak ideigóráig szolgáltattak áramot, de akkor sem egyenletesen és kellő erősséggel. A hibákon sokan igyekeztek javítani, azért a galvánelemek sokféle típusa o Műszaki nagyjaink ILI. 65
