Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos

lépő elektromágnes, a másik a higany vályús kommutátor. Szerinte is igazoltnak tekinthetjük, hogy az első, tisztán elektromágneses kölcsönhatás alapján működő forgókészülékek alkotója valóban Jedlik Ányos volt.

Az eredeti egyszerű készülékekből több változat is megmaradt. 1927-ben a világ leghíresebb fizikusai, köztük 11 Nobel-díjas tudóssal, Volta emlékezetére ünnepi gyűlésre jöttek össze Como-ban. (Ezen ismertette többek között Bohr az atomfizika híres komplementáris elméletét.) A magyar posta akkor elkérte Pannonhalmáról az akkor még ott levő Jedlik-motort, és szept. 12-én, amikor az elektromosság gyakorlati alkalmazásairól tárgyaltak, a kis készülék is bemutatásra került.

Jedlik — mint a már idézett szavai mutatták — nem gondolta, hogy új dolgot fedezett fel, ezért nem tette mindjárt közzé felfedezését. Csak 1841-ben mutatta be először az elektromágneses forgót a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésén [2]. Ezenkívül az 1856-os bécsi előadásra is készített több kis gépet, és ezekkel kapcsolatban beszélhetett első felfedezéséről [18]. Ez adhatott alapot ahhoz, hogy akkoriban több külföldi fizika is felemlítette találmányát. így Guillemin könyve (magyar fordításban is megjelent: A mágnesség és elektromosság. Term. Tud. Társ. 1858. 672 p.), és a Pfaundler-től átdolgozott Müller — Pouillet fizika (Neunte Auflage. 1897). Ez a III. k. 650. p. ezt írja: ,,Az elektromágneses motorok feltalálójának általában Dal Negro-t mondják (1934), de ilyet Jedlicka professzor (téves írással Jedlik helyett) már 1829-ben készített”. Bartoniek Géza az Eötvös Collegium akkori igazgatója azt írja Saly Brúnó bencés tanárhoz 1897-ben írt levelében (pannonhalmi kézirattárban): ,,Reitlinger a bécsi 1873-iki kiállítás Berichtjében azt írta: „Már 1829-ben kitalált Jedlick professzor Pesten egy elektromotort, amely az elektromágnes fontos hatását az erőgép javára igyekezett értékesíteni”.

Jedlik nemcsak időben előzte meg Dal Negrót az elektromágneses forgó feltalálásában, hanem készüléke praktikusabb is volt, mint a riválisáé. Dal Negro ugyanis első készülékénél elektromágnes ellenkező sarkai közé függesztett fel egy acélmágnest, amely ide-oda lengett az elektromágnes sarkainak vonzó és taszító hatása következtében, ha az elektromágnességet létrehozó áram irányát alkalmas módon periodikusan változtatta. Ezért a gőzgéphez hasonlóan még egy külön mechanikai szerkezetre volt szüksége, hogy a lengő mozgást forgó mozgássá alakítsa. Ezzel szemben Jedlik készülékében a dróttekercsben folyó áram az elektromágnest közvetlenül forgó mozgásba hozta. Ezen az alaptípuson kívül Jedlik még olyan elektromágneses forgót is készített, amelynél az elektromágnes állt szilárdan, és akörül forgott az áramvezető tekercs, egy harmadik szerkezetnél pedig egy mozgó elektromágnes forgott egy nyugvó elektromágnes felett.

A tisztán elektromágneses forgást Jedlik után csak 6 évvel később valósította meg Jakobi Móritz, aki 1834-ben mutatta be motorát a párizsi akadémia előtt. Ez sugarasan elhelyezett 12 — 12 szembenéző elektromágneses patkóból állott, amelyek között 6 pár rúd alakú elektromágnes forgott, megfelelő kommutáto59