Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos
száma, most 1831. Ezek közül csak 34 rendes és 19 rendkívüli hallgató volt a bölcsészeti karon, a jogin ezzel szemben 942 rendes és 40 rk. Az 1873-iki bécsi világkiállításon újabb Jedlik-találmány keltett nagy feltűnést, csöves villámfeszítője”. Már régebben arra a gondolatra jött, hogy sűrítőkkel úgy lehetne nagyobb feszültséget elérni, hogy a leydeni palackok telepét párhuzamos kapcsolásban tölti meg, utána a feltöltött sűrítőket sorba kapcsolja és úgy süti ki. Ezt a palackláncolatot és annak elméletét már 1863. szept. 23-án ismertette a Természetvizsgálók szakülésén. A sűrítők kapacitásának növelésére később vasreszelékkel megtöltött üvegcsövek nyalábját használta a leydeni palackok helyett. így az említett átkapcsolással közel egy millió voltos feszültséget ért el. ami nagy dörgéssel sült ki 90 cm-es szikrában. Ez nemcsak a nézők figyelmét keltette fel, hanem a kiállított anyagot felülbíráló nemzetközi bizottság a nagy Siemens javaslatára egyhangúlag az első, ún. Fortschrittsmedaille-re ítélte méltónak. Még egyetemi tanárságának utolsó éveiben sem csökkent Jedlik érdeklődése, szellemének találékonysága. Ezt igazolják azok az ügyes készülékei, amelyeket a 70-es években a rezgések összetételének bemutatására alkotott. Tevékenyen dolgozott 78 éves koráig, mikor nyugdíjaztatását kérte. Megvált egyetemi katedrájától, visszatért rendjének győri házába, és ugyanabba a lakásba költözött, ahol több mint 50 évvel azelőtt tanári működését megkezdte. Ma emléktábla jelöli szobáját. Munkásságának külső elismerése sem maradt el. Már 1868-ban a királyi tanácsosi címet kapta meg ..az irodalom és a tudományos művelődés terén szerzett érdemei elismeréséül”, 1879-ben pedig a vaskorona rend harmadik osztályának lovagja lett. Jedlik 17 évet töltött nyugalomban. Ez alatt sem pihent tétlenül, tevékeny szelleme folyton működött. Érdeklődéssel olvasta az újonnan megjelent könyveket, folyóiratokat, bár ő is érezte a mai idők nagy problémáját: a gyors iramban fejlődő fizikai irodalom mindinkább nehézzé teszi a fejlődés szemmel tartását. Amikor egy alkalommal újabb könyvcsomagot kapott, a szemtanúk szerint felsóhajtott: ..Bár időt is küldenének mindegyikkel”. A szakirodalom tanulmányozásán kívül Jedlik még élete utolsó éveiben is tervezett új készülékeket. Sajnos Győrött nem talált mechanikust, akire terveinek megvalósítását rábízhatta volna. Pesten és Bécsben kellett gépeihez alkatrészeket készíttetni, ez pedig nagy időveszteséggel járt. így egyik tervét sem tudta már befejezni. Hatalmas Holtz gépet is kezdett készíteni többek között, amelyet a leydeni palackok helyett az ő csöves villanyszedőivel szerelt fel. Később transzformátorokkal és telefon kapcsolásokkal is foglalkozott. Még nyolcvanadik évében is igen jó egészségben volt, amit az is mutat, hogy 1879 januárjában csikorgó hidegben részt vett egy nagy vadászaton, sőt rókát is lőtt. 1880-ban kellemes hetet töltött Balatonfüreden „naponként fürdézvén a tóban”. Maga szokta elbeszélni, hogy pozsonyi tanárkodása alatt kiesett egy második emeleti ablakból, s eszméletlenül szállították haza. A kezelő 53
