Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos
kezdete óta főleg a fénytan kötötte le. Szelleme irányának megfelelően itt is nem a Fresnel által felvetett elméleti problémák foglalkoztatták, hanem inkább a tüneményeknek minél szebben való előállítása, s az ehhez szükséges eszközök tökéletesítése. Fraunhofer óta vizsgálták a fényelhajlás tüneményeit az optikai rácsok segélyével. Ilyen optikai rácsok készítésére szolgáló osztógépeket többen készítettek, de ezeknek szerkezetét nem ismertették, és optikai rácsokhoz is nehezen lehetett hozzájutni. Ez ösztönözte Jedliket arra a gondolatra, hogy ő is készítsen ilyen osztógépet. Hamarosan munkába is fogott, és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1845-ben Pécsett tartott VI. nagygyűlésén már be is mutatta az interferencia tüneményeit olyan optikai rácsok segélyével, amelyek az ő osztógépén készültek. Később még tökéletesítette készülékét. Érdekes, hogy Jedlik naplójának 1854-es feljegyzése szerint ,,május 26-án sikerült a körök vonalazását villanydelejes géppel hajtani”. Jedlik tehát már ekkor az általa feltalált elektromotorral működtette osztógépét. 1860 körül pedig dinamójával, a később ismertetésre kerülő ,,egysarki villanyindítójával” működtette készülékét. A Magyar Orvosok és Természet vizsgálók vándorgyűlésein sokszor, szívesen szerepelt Jedlik előadásaival. Már az 1841-ben Pesten tartott első ülésen — amikor Tognio Lajos pesti orvostanár a mesterséges ásványvizekről és az ezeket gyártó gépekről adott elő — Jedlik is felszólalt, és az általa gyártott hasonló gép bemutatását ígérte meg a következő gyűlésre. ígéretét a második nagygyűlésen be is váltotta még ugyanabban az évben, sőt a gyűlés után a közös ebéden mesterséges ásványvízzel és rohitsit utánzó vízzel kínálta a vendégeket. Hogy az érdeklődők a vizek készítéséről is meggyőződhessenek, felfogadott egy napszámost, aki két napon át gyártotta a jégbe hűtött mesterséges savanyúvizet a közönség felüdítésére. Elektromágneses forgóját is ezen a gyűlésen mutatta be Jedlik először a nagyközönségnek. Jedlik idegenben is tartott előadást, még pedig Bécsben a Német Természetkutatók és Orvosok 32. nagygyűlésén 1856. szept. 16-án. Erre a gyűlésre 1683 hallgató sereglett össze a világ minden tájáról. Jedlik a Bunsen-elem módosításáról értekezett, második előadásának címe pedig ,,Az elektromágnesek alkalmazásáról elektrodinamikus forgásokban”. Annyiban is fontos volt ez a szereplése, hogy módot adott neki sok külföldi tudóssal való eszmecserére. Jedlik neve, mint az első tisztán elektromágneses forgó készülék feltalálójáé, ezen a módon kerülhetett be több múlt századi szakkönyvbe. (Ld. később: Irodalom.) Az 1863 — 64. évben a rektori méltóságra emelte tanártársainak bizalma. Toldy Ferenc üdvözlő szavai szerint: ,,Nem az idősbség tekintete hívta meg önt e székbe ... az érdem, az erény s az erkölcsi becs iránti tisztelet az. mely önt a legmagasb méltóságra emelte”. Rektori évének végén tartott beszámolójából tudjuk meg, hogy az egyetem tanári testületé ,,a tanár segélyüket nem számítva” 34 rendes, 4 rendkívüli, 13 magán és helyettes tanárból állott, meg 4 nyelvtanítóból. Míg az előbbi év téli felében 1644 volt az összes hallgatók 52
