Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Jakucs István † - Szőkefalvy Nagy Zoltán: Hatvani István
Az elméleti fejtegetésekhez fűzött példái túlnyomórészt az emberi életkorra, elhalálozási valószínűségre vonatkoztak. Számításai segítségéül felhasználta a leginkább ismert külföldi összeállításokat, a Halley, Kesseboom és a Deparcieux-féle halandósági táblázatokat. A statisztikai adatok felsorakoztatása közben azonban nem marad a valószínűségszámítás keretei között, kitér azokra az okokra, amelyek miatt különösen a csecsemők halandósága olyan magas. Ezekben a szakaszokban már az orvos szól az olvasókhoz, s a halálozás okainak felsorolása közben a hangsúly a baj megelőzésére tevődik át. Feltűnik neki, hogy míg Halley táblázata szerint 1238 csecsemő közül életük első évében 238-an (19,2%) hal meg, a Debrecenben 1750-től 1754-ig terjedő években 4596 újszülött közül 1361 (csaknem pontosan 30%) nem éri meg az első életévét. Megállapítja, pontos számvetések során, hogy a nagy halálozási arányt nem lehet a járványokkal magyarázni, hiszen azokban az években is, amikor himlőjárvány volt, a csecsemők elhalálozása nem annyira a himlő, mint inkább (3/4 részben) görcsök és ,epilepszia” következménye volt. A járvány-mentes években ez a halálok %5 valószínűséggel szerepelt. Az ,,epilepszia” kifejezés más fogalmat takar ma, mint akkor, amikor valószínűleg mindenféle görcsös betegséget ezzel a névvel jelöltek. Úgy hiszi, hogy ennek a betegségnek nagy számát az okozza, hogy nem fordulnak a beteg gyerekekkel orvoshoz, „ugyanis a mieink hihetetlennek vélik, hogy lehetséges a csecsemőket gyógyszerrel is gyógyítani”. Felhasználja a halálozásokról szóló statisztikai adatokat, hogy azok segítségével is küzdjön a babonás hiedelmek ellen. Bebizonyítja, hogy nagyon tévednek, akik „bármelyik 7. évet kritikusnak gondolták”. Minden év ugyanolyan, a halál nem a dátumtól, hanem a test alkatától, felépítésétől, s attól függ, „mennyire szilárd vagy laza a szervezet”. Amikor a kortársak tanúságtétele alapján arról szólunk, hogy Hatvani kiváló matematikus volt, figyelembe kell vennünk ennek a szónak akkori értelmét. Az elmélet és a gyakorlat abban az időben még nem vált a maihoz hasonló mértékben el egymástól, s ahogy az orvosokat (s általában a természettudósokat) fizikusoknak, a mérnököket viszont kezdetben matematikusoknak nevezték, később adták nekik a geométer, vagyis földmérő nevet. Még a XIX. század elején is úgy tekintették a mérnöki-műszaki tudományokat, mint alkalmazott matematikát. Hatvaninak az előbbiekben említett székfoglaló beszéde, amely a matematika felhasználhatóságáról szól, ilyen szempontból is figyelemreméltó. Hogy Hatvanit hazánk műszaki tudományainak nagyjai között kell számontartanunk, arra a kortársak tanúságtétele is utal. A sírjánál elmondott búcsúztatóvers szerint egy személyben volt ő orvos és mérnök is: „Musschenbroek s Bernoulli addig vezérlették, Hogy nagy fizikussá s földmérővé tették” [22]. Számos példa bizonyítja, hogy a Hatvani által oktatott matematika azok 30
