Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Sztachó Lajos: Kürschák József
geometria, máskor differenciálegyenletek, a szerkeszthetőség problémája, vagy az Eötvös-versenyek feladatainak megoldása. Ez utóbbi Kürscháfc egyik kedves témája volt, ugyanis Kalmár szerint KürscháJc igen sokat és szívesen foglalkozott heurisztikával, vagyis azzal a kérdéssel, hogy hogyan jön rá valaki egy-egy érdekes és szép feladat megoldására. A feladatnak az a megoldása elegáns, amelynél felismerhető, hogy a megoldásra vezető ötlet kézenfekvő, magától értetődő; ha azonban valamilyen mesterkélt fogás vezet egy feladat megoldásához, azt már nem tartjuk szépnek. A minél egyszerűbb megoldás keresése sokszor elvezet ahhoz az ötlethez, amely a feladat kitűzőjét vezette, s esetleg általánosításokra is módot nyújt. A világháború után a leszerelt katonák tömegesen növelik a műegyetemre jelentkezők számát, a műegyetem valóságos nagyüzemmé válik és évről-évre növekvő létszámban veszi fel a technikus-jelölteket, hogy néhány év múlva mint kész mérnökök diplomájukat letagadva próbáljanak szakmai munkát kapni, külföldre távozzanak, vagy éppenséggel az állástalan diplomások tömegét növeljék idehaza. A hallgatókkal való személyes foglalkozás egyre reménytelenebb feladat és Kürschák külső munkatársakat kapcsol be a zárthelyi dolgozatok javításának munkájába, köztük volt tanítványát és szemináriumi növendékét, Tóth Géza Lajost. Tóth Géza Lajos elmondta, hogy Kürschák alaposan előkészítette a zárthelyi dolgozatok témáját és minden hallgató előre megállapított ülésrend alapján külön feladatot kapott. Nem voltak nagyon sokan, akik ezeket a feladatokat következetesen jelesre oldották meg. Az ilyen kiváló hallgatók közé tartozott korunk egyik kiemelkedően legnagyobb matematikusa, Neumann János, akit Kürschák már Rátz Lászlónak, a Középiskolai Matematikai Lapok szerkesztőjének ajánlására korábban megismert, továbbá Teller Ede, a később híressé vált fizikus, az amerikai hidrogénbomba atyja. Jellemző ebben az időben, hogy bár előadása szigorúan egzakt maradt, — egyre több illusztratív példát mutat be Kürschák. Matematikus professzort ritkán szeretnek a tanítványok, Kürscháktól nem féltek, mert sem szeszélyes, sem vérengző nem volt a vizsgákon. A protekciót nem csak elvileg utálta, hanem gyakorlatilag is kitért előle. Egy alkalommal egy légügyi tábornok, aki Kürschák páholyszomszédja volt az operában, a professzor figyelmébe ajánlotta fiát a közeledő vizsgák alkalmával. Kürschák sajnálattal közölte, hogy személyesen nincs ideje az ifjúval foglalkozni, de ha már ajánlásra van szüksége az ifjúnak, jobb lesz, ha idejében gondoskodnak korrepetálásáról... Politikai nézeteire jellemző volt, hogy midőn Gömbös miniszterelnök 95 pontját megküldte a műegyetemnek propagálás céljaira, Kürschák azzal a figyelmeztetéssel fordult a rektorhoz, ne engedje, hogy akár a kormányfő pressziót gyakorolhasson az egyetem autonómiájának sérelmére. Munkáinak sora és időrendje azt mutatja, hogy Kürschák kezéből csak akkor 252
