Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Sztachó Lajos: Kürschák József

bekapcsolódik a Bolyai-kutatásokba. 32 éves korában, 1896-ban rendkívüli műegyetemi tanári címmel tüntetik ki és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja. Speciális kollégiumainak tárgya ebben az időben változik kissé, most a differenciálegyenleteken kívül a függvénytan és a projektív geometria köré csoportosul.

A századforduló évében lett Kürschák nyilvános rendkívüli egyetemi tanár, és véglegesen az analízis és geometria elsőéves előadásait veszi kézbe. Ezen előadások tananyaga teljesen heterogén akkoriban: egyváltozós valós és részben komplex analízis, sík és térbeli metrikus és projektív geometria. Ez az anyag sokféle módon csoportosítható. Az anyag szinte szüntelen átcsoportosítására van szükség, mert a matematika előadóinak mindig a műszaki tárgyak oktatóinak kívánságaihoz kellett igazodniok. Kürschák előadásai harmincöt éven át megtartották frisseségüket, mert az anyag kényszerű átcsoportosítását arra használta fel, hogy sok kérdést és tételt újabb és újabb megvilágításba helyezett. Előadásaiban alaposan kidolgozta a legfontosabb fogalmakat, az alapvető tételeket és a döntő összefüggéseket. Gondolkodásra nevelte a keze alatt felnövő mérnökgenerációk egész sorát, de legfontosabb pedagógiai elveit maradéktalanul csak tanárképzős előadásaiban, főleg a szemináriumi munka keretében tudta megvalósítani: keveset kell tanítani, de azt szabatosan, világosan és mindenekelőtt úgy, hogy öntevékenységre serkentsen. Felfogását őmaga így hangsúlyozta: ,,A tudományból magam is igazán csak azt értettem meg, amit önállóan átgondoltam, vagy egy ha szerény lépéssel is előbbre vittem,” (2)

Előadásainak egy részét később (1920-ban) könyvben adta ki [101]. Ez a munkája éppen azért maradt befejezetlen, hogy ne kösse meg véglegesen szerzője kezét, hanem lehetőséget adjon a tananyag újszerű formában való átcsoportosítására és előadására. A könyvet a tárgyalás egyszerűsége és eredetisége mellett jellemzi, hogy könnyen megérthető, pedig írója a „weierstrassi” tudományos szigorúság minden követelményének megfelel.

E század első éveiben Rcthy Mór és Tötössy Béla társaságában a két Bolyai műveihez írt magyarázatokat. A ma élő idősebb magyar matematikus nemzedék a három kommentátor magyarázatain keresztül ismerhette meg azt az új világot, amelyet Bolyai János alkotott.

1902-től kezdve Kürschák a holland ,,Revue semestrielle des publications mathematiques” magyar munkatársa, a „Matematikai és Természettudományi Értesítő”, továbbá a „Mathematische und naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn” című folyóiratok .szerkesztője. Bár az utóbbi két folyóirat tartalmilag hasonló, a szerkesztés mindenképpen igen nagy precizitást követelő rendszeres munka matematikai jellegű folyóiratoknál. Kürschák hatalmas munkabírását mutatja, hogy sokoldalú tevékenysége mellett a szerkesztői feladatokat is ellátja.

Kürschák életműve kezünkben van, műveinek olvasásakor visszaidézhetjük ragyogó ötleteit, precíz gondolkodását, logikai szigorát, de emberi arculatát, egyéniségét csak halványabban lehet megrajzolni, mert sajnos csak a nvomta-248