Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Sztachó Lajos: Kürschák József
tásban megjelent dolgozatai, könyvei maradtak ránk. Az bizonyos, hogy nem hétköznapi egyéniség volt, mert maradandó matematikai alkotás még soha nem került ki tucatember kezéből. Kürschák emberi egyénisége ezért is izgató probléma. A művészetekhez vonzódott. Kétségtelen, hogy szerette a zenét, operabérlete volt évtizedeken át. A költészetet szerette, nemcsak emlékbeszédeiben, hanem ismeretterjesztő műveiben gyakran találunk idézeteket költőktől. Kermitéről szóló emlékbeszédében többször említi Petőfi nevét, idézi Shakespeare néhány sorát, de más dolgozatokban is találunk sorokat, amelyeket Petőfitől, Pántétól, Gyónitól idéz, mesteréről írott cikkében pedig leközli König Gyula ifjúkori versét. Arcképében van valami klasszikus bölcs derű, életművében valami a kalokagathia eszményének megvalósulásából. König Gyuláról írt cikkeiben nem csupán a tanítvány mestere iránti hálája, nemcsak a nagy matematikus értékelése van, és mégis úgy tűnik, hogy Kürschák ember eszményképe nem König, hanem a nagy francia matematikus, Charles Hermite volt. Lehetetlen Kürschák Hermiteről és Pados Gusztáv Kürschákvól mondott emlékbeszédében fel nem fedezni a párhuzamot. Ezért nem közömbös számunkra, hogy miben látja Kürschák Hermite nagyságát. Idézzük: ,,— egyszerű rázkódásoktól mentes élete volt és szeretetre méltó jelleme... a halhatatlan tudós egyszersmind kitűnő tanár is volt... A mathematika törvényeinek nagy jellemképző erőt tulajdonított... a mathematika tanulásánál a törvényszerű rend az értelemről átplántálódik a lelkiismeretre is.” Álljunk meg egy pillanatra ennél a gondolatnál! Kürschák kezünkbe adja saját nevelői nagyságának a kulcsát, nem középiskolás fokon, sem önmagáért tanítja a matematikát, hanem a tárgyon keresztül az egész emberre akar hatni, nemcsak az értelmére, hanem a jellemére is. Kürschák egyéniségéből is fakad, ahogyan König Gyulát jellemzi: ,,Nem tartotta komoly munkának, hogy gerendát számítson az olyan, kinek tárgyi ismeretei semmiben sem különböznek szép budapesti hidaink valamelyik bámulójának tudásától. Már azt sem látta szívesen, ha gyakorlati férfiak bonyodalmas geometriai tételeket használnak olyan eredmények levezetésére, melyek egyszerű mechanikai meggondolásokból világosabban tűnnek ki: de a velőig ható gúnyját az olyan mathematikus számára tartotta fenn. aki tudományát már gyakorlatinak tekinti, mihelyt egyenes vonaldarabok helyett erőkről beszél. Szerette a tiszta, hamisítatlan minőséget.” Kürschák objektív idealista világszemlélete nyilvánul meg abban is, hogy elzárkózott műszaki jellegű példák bemutatása elől. Utóda Stachó Tibor (később magyarosított néven id. Szcnimártony Tibor) így ír erről: „Műszaki példákat nem adott, mert ezekre magát illetékesnek, elsőéves hallgatóságát érettnek nem tartotta.” (2.) A matematikusok gyakran, néha indokolatlanul élnek a gúny fegyverével. Kürschák maga azonban nem volt gúnyolódó természet, de volt benne határozott követelés tanítványaival szemben. 249
