Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Szénássy Barna: Kőnig Gyula
beiktatott anyag gyakorlati alkalmazásait is: . a mathézis tanításától csak úgy várhat az iskola eredményt, ha élénk vonatkozását a tanulmányok többi ágához, különösen a természeti tanulmányokhoz a növendék folyton érzá, ha ugyanis a mathematika gyakorlati alkalmazását nem furfangos, tetszetős ötleteken, hanem a tanulmányok természetes adataiból vett példákon végzi . . .”s A tervezet jóidéig befolyást gyakorolt a középiskolai matematika-oktatásra, számos haladó gondolata még a jelen század első felében is éreztette hatását. Kétségtelen, hogy egyik, és nem is lebecsülendő tényezőjévé vált matematikai kultúránk századforduló táján bekövetkezett gyors emelkedésének. Ugyanis König Gyula tevékenysége nem merült ki az Utasítás megfelelő részeinek az összeállításában, de bokros egyetemi és tudományos munkája ellenére maga vállalkozott a tervezet szellemét és anyagát tükröző középiskolai matematika-könyvek írására is. A négy részből álló, és a gimnáziumok IV — VIII. osztályainak matematikai anyagát módszeresen, szinte tudományos gényekkel feldolgozó sorozat [39] — később Beke Manó átdolgozásában9 — még a jelen század elején is sokat forgatott vezérfonala volt a középiskolai tanárságnak. Meg kell még említenünk, hogy Kürschák Józseffel, valamint Rados Gusztávai együtt König Gyula is egyik kezdeményezője és szervezője volt az 1894-ben indított hazai középiskolai matematikai tanulóversenynek — a mai Kürschákverseny elődjének. A középfokú oktatásnak még egy másik ága köszönhet sokat König Gyulának: a kereskedelmi szakoktatás. Munkájának jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha ismerjük a körülményeket is. A múlt század kilencvenes éveiben hazánk már meglehetősen gazdag olyan iskola-hálózattal rendelkezett, mely kereskedelmi életre készítette fel a tanuló ifjúságot. A fejlődés során azonban négyféle középfokú kereskedelmi iskolatípus alakult ki nálunk, ezek nemcsak tantervben és anyagban különböztek egymástól, hanem az alkalmazott tanerők képesítésében, így azok jövedelmében is. Az eltérések egyrészt a végző tanulók továbbtanulása szempontjából okoztak nehézséget, másrészt felidézték az oktatók állandó egymásközti villongását. A helyzet áldatlan voltát felismerve Wlassicli Gyula kultuszminiszter 1895-ben felkérte König Gyulát, hogy kormánybiztosi minőségben vegye kezébe az ügyet, és egységesítse a kereskedelmi szakoktatást. König Gyula rendkívüli eréllyel, de ugyanakkor sok tapintattal végezte feladatát. A tanári képzettség egységesítése céljából bizonyos kiegészítő vizsgák letételét rendelte el. és szinte személy szerint buzdította, bátorította az érdekelteket ezek abszolválására. Ugyanakkor a kereskedelmi jellegű iskolákat közös tantervvel látta el, és kivonva más alárendeltségek alól, egységesen az újonnan létesített kereskedelmi iskolai főigazgatóság hatáskörébe utalta. Az általa kidolgozott és bevezetett szervezési forma mintegy húsz éven át csaknem változatlanul volt érvényben. 214
