Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Szénássy Barna: Hunyady Jenő
Jegyzetek (1) König Gyula: Hunyady Jenő emlékezete. Akadémiai Értesítő, 2. k. 1891. 1—9. p. L. c. 3—4. p. (2) Ismertebb matematikusaink közül Bolyai Farkast 1832-ben választotta az Akadémia levelező tagjai sorába, azonban nem a matematikai, hanem az akkor még különálló természettudományi szakosztályba. A „mathesis” osztálynak voltak ugyan Hunyady előtt is tagjai (az ismertebbek: TittelPál,BitniczLajos,Beszédes József, Győry Sándor, Sárvári Pál, Brassai Sámuel, Kerekes Ferenc, Vállas Antal, Vásárhelyi Pál, Petzval Ottó, id. Szily Kálmán, Vész János Ármin), ezek azonban matematikai téren nem mérhetők össze sem Bolyai Farkassal, sem Hunyady Jenővel. (3) Beszédek, melyek a kir. József-Műegyetemen az 1872/73. tanév megnyitásakor tartattak. Bp. 1873. 17—18. p. (4) MTA Ért. 17. k. 1883. 82—83. p. (5) König Dénes: Az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat első ötven éve. Mat. és Fiz. Lapok, 48. k. 1941. 8. p. (6) A kir. József-Műegyetem 1890/91. tanévének megnyitásakor tartott beszéd. Bp. 1890. 5. p. (7) Hiánytalan felsorolásuk megtalálható tanulmányunk végén. Itt azonban meg kell jegyeznünk a következőket: a múlt század második felétől a magyar matematikusok által közölt értekezések puszta száma nem mindig lehet tudományos tevékenységük eredményességének, de még szorgalmuknak sem fokmérője. Ugyanis a hazai kiadású matematikai folyóiratok számának gyarapodása, továbbá a külföldi kapcsolatok bővülése következtében már Hunyady korában lehetőség nyílott ugyanazon eredmény több helyen történő leközlésére. Ezzel a lehetőséggel maga Hunyady is szívesen élt. (8) Muir: The theory of determinants in the historical order of development. 1—5. k. London, 1906—1930. L. c. 2. k. 202. p. (9) Scholtz Ágoston (1844—1916) a lineáris algebra egyik úttörője hazánkban. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Berlinben folytatta, majd az iglói gimnáziumban lett tanár. 1871-ben a budapesti evangélikus gimnázium igazgatójává, 1884-ben a tudományegyetem felsőbb mennyiségtani professzorává nevezték ki. A matematikai indítást megállapíthatólag főként Hunyady tói kapta, vizsgálódásai is szorosan csatlakoztak az ő kutatásaihoz. Scholtzot a budapesti egyetem katedráján Fejér Lipót követte. (10) Ezt az állítást 1875-ben Hunyady azzal a megjegyzéssel közölte, hogy a „nevezett átalakítások még teljesen nem sikerültek”. Hunyady kutatásaihoz kapcsolódva Scholtz is foglalkozott a kérdéssel, és a (3) determinánsból, valamint Pascal és Chasles tételéből kiindulva a számítások mellékeredményeként először ő öntötte végleges formába a szövegben említett determináns-tételt. Scholtz: A kúpszeleten fekvő hat pont és a hexagrammum mysticum tétele. Műegyetemi Lapok, 2. k. 1877. 65—71. p. Mindazáltal Hunyady szerepének elsőbbsége olyan kétségtelen e vizsgálatokban, hogy Hunyady—Scholtz-féle tételről kell beszélnünk, nem pedig Scholtz-tételről, mint azt a történelmi hátteret kevésbé ismerő egyik-másik külföldi matematikus (pl. E. Pascal) teszi. (11) Néhányra nézve 1. E. Pascal: Die Determinanten. Leipzig, 1900. 103—104. p. (12) Egerváry Jenő: A Hunyady—Scholtz-féle mátrixok alkalmazása a rácsos szerkezetek elméletében. A MTA Aik. Mat. Int. Közi. 3. k. 1954. 289—300. p. 201
