Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Szénássy Barna: Hunyady Jenő

(13) Néhány jelentősebb idetartozó értekezés:

Igel: Zur Theorie der Determinanten. Monatsh. f. Math. 3. k. 1892. 55—67. p.

Escherich: Bestimmung einer Determinante. Uo. 68—80. p.

Cazzaniga: Qualche complemente al teorema di Hunyady su certi determinanti. Periodico di Mat. 1900. 17—22. p.

Mertens: Sätze über Determinanten. Journal f. reine u. angew. Math. 84. k. 335—359. p. White: Two elementary geometrical applications of determinants. Ann. of Math. 1. k. 1900. 103—107. p.

Hajós György: Egy determináns-tétel. Mat. és Termtud. Ért. 50. k. 1934. 231—240. p. L. még továbbá Muir i. m. 3. k. 11., 27., 45., 72., 222. p.

(14) A szövegben közöltek kiegészítése céljából megemlítendő még: Pascal-tételét determinánsok segítségével először Cayley bizonyította (1843). A Hunyady—-Scholtz-tétellel rokon eredmény pedig 1851-ben Scháflinél, továbbá 1871-ben Brillnél is szerepel.

(15) Hunyady [48], vö. ezzel kapcsolatban még Muir 2. k. 209—210. p.

(16) Nouv. Annales de Math. 1905. 568—570. p.

(17) Muir-. The determinant of the sum of a square matrix and its conjugats. Mess, of Math. 43. k. 1914. 184—192. p.

(18) B. Gyires: Verallgemeinerung eines Determinantensatzes von J. Hunyady. Publ. Math. 2. k.

1952. 290—292. p. Az általánosított tétel: ha C& (A) (1^ k S n—-1) egy tetszőleges nedrendű négyzetes A matrix fc-adik derivált mátrixa, A’ pedig az A transzponált ja, akkor:

| C, (A) || Cn.k (A) ± Cn.k (A’) | = | Cn.k (A) | | C* (A) ± C* (A’) | (5)

A jólismert Franke-tétel értelmében

/n-i\ / n-1 \

I C* (A) | = | A | V k-x) ; |C„.* (A) | = | A | V"*1'

Azért (ha A reguláris) (5)-ből következik:

| C„., (A) ± Cn.k (A’) | = | A | ^ *) ~ ( ^ | C, (A) ± C, (A’) | (6)

(6) Hunyady tételének közvetlen általánosítása. Ebből, ha &=1, közvetlenül kiadódik

Hunyady tétele.

(19) Nouv. Ann. Math. 11. k. 39—41. p.

(20) L. még Muir 1. k. 104. p.

(21) Muir: On a symmetric determinant connected with Lagrange’s interpolation-problem. Proc. London Math. Soc. 13. k. 1882. 156—161. p.

(22) Aller—Datta: Vraagstukken 35, 36. VVinkundige Opgaven, 12. k. 1916. 77—-87. p.; On symmetric determinants and Pfaffian. Proc. Edinburgh Math. Soc. 34. k. 1916. 197—204. p.

(23) Kürschák József Hunyady egyik — itt nem említett — tételének általánosításával is foglalkozott: Hunyady Jenő egyik determinánstételóről. Mat. és Fiz. Lapok. 4. k. 1895. 1—6. p.

(24) Rados Gusztáv: Möbius kritériumairól. Mat. és Fiz. Lapok, 1. k. 1893. 113. p. Egyébként a Möbius—Hunyady-íéle kritériumokkal behatóan foglalkozott H. Durége: Über die Möbius gegebenen Kriterien . . . c. tanulmányában (Wien. Ber. 82. k. 1880.), a Hunyady által vétett néhány kisebb hibát korrigálva.

(25) E témakörhöz kapcsolódik Rados Gusztáv több értekezése is, különösen: Über die Bedingungsgleichungen zwischen den Coefficienten der orthogonalen Substitutionen. Math. u. naturw. Ber. aus Ungarn, 16. k. 1898. 236—240. p.

(26) MTA Ért. 2. k. 1868.'224. p.