Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Renner János: Eötvös Loránd
A 20. század elejétől kezdve Eötvös irányításával és részben személyes részvételével hazánkban rendszeresen megindultak a terepi mérések toiziós ingával és azonkívül földmágneses mérések, amelyekről később lesz szó. A mérések színhelye többnyire a Xagyalföld volt, éspedig a Duna—Tisza közének déli része, továbbá Arad és Temesvár környéke. Xevezetes fordulópont volt Eötvös gravitációs kutatásaiban az 1906. év. Mint már említettük, ebben az évben szeptember hóban az Internationale Erdmessung, amelynek jogutódja a jelenlegi Xemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió, XIV. általános értekezletét Budapesten tartotta. Xeves külföldi szakemberek gyűltek össze, s az egyik ülésen Eötvös ismertette kutatásainak eredményeit és műszerét, a torziós ingát. A hallgatóság nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte Eötvösnek német és francia nyelven elhangzott előadását, és a konferencia részvevői közül többen az Arad mellett folyó terepi méréseket is meglátogatták. A kiváló külföldi szakemberek a legnagyobb elismeréssel és csodálattal nyilatkoztak Eötvös kutatási eredményeiről s a torziós inga csodálatos érzékenységéről. A konferencia annyira fontosnak ítélte Eötvös kutatásainak továbbfolytatását, hogy George Darwinnak, a híres Charles Darwin fiának indítványára felkérte az akkori magyar kormányt e kutatások hathatós támogatására. A kormány méltányolta a kérést és 1907-től kezdve évi 60 000 koronát folyósított Eötvös kutatásainak céljára. Ez abban az időben igen jelentős összeg volt, messze meghaladta az egyetemi tanszékek szokásos évi dotációját, s lehetővé tette újabb eszközök és a szükséges expedíciós felszerelések beszerzését, valamint kiterjedt terepi mérések elvégzését. A mérések továbbra is legnagyobb részben a Xagyalföldön folytak; 1912-ben és 1913-ban Erdélyben a szélesebb folyóvölgyekben voltak mérések. A terepi mérések ebben az időben nem folytak előre megállapított terv szerint, hanem lényegében kísérleti jelleggel olyan területeken, amelyeken az eltakart tömegeloszlás tekintetében valamilyen érdekesség kínálkozott. Xevezetes volt 1910-ben Tirolban a Monte Cristallo és a Monte Rossa közti keskeny völgyben végzett mérés a nívófelület rendellenességének megvizsgálására, s az eredmény kb. 30-szor nagyobb sugarúnak mutatta a nívófelületet a szűk völgyben a normálisnál. 1911-ben Kecskemét vidékén voltak mérések az 1911. július havában kipattant földrengéssel kapcsolatban annak megvizsgálására, hogy milyen rendellenes föld alatti tömegeloszlás lehet a földrengés fészke környezetében. Az évi állami dotáció külön elszámolás tárgya volt és az annak terhére történt beruházások külön leltárba kerültek „Eötvös Loránd geofizikai kutatásai” címen. Ezzel tulajdonképpen az egyetemi fizikai intézettől független külön intézménynek vetették meg az alapját s ebből alakult ki Eötvös halála után a jelenleg is működő Eötvös Loránd Geofizikai Intézet. Ezután arról emlékezünk meg röviden, hogyan dolgozta fel Eötvös a torziós ingamérések eredményeit és miképpen következtetett azokból a felszín alatti tömegeloszlásra. Mivel a fentebb említett vízszintes gradiens a nehézségi gyorsulásnak víz109
