Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Renner János: Eötvös Loránd
nem a mindenkori egyensúlyi helyzetét figyeljük meg, hanem az ingát lengésbe hozzuk és a lengésidőt észleljük az ingának különböző helyzetében a vonzó tömegekhez viszonyítva. Eötvös két oszlopot épített ólomtéglákból egymással* párhuzamosan; az oszlopok alapja 30X30 cm, magassága 60 em volt, A két ólomoszlop közötti 30X30 cm szabad tér közepén függesztette fel a torziós ingát és a lengésidőt kétféle helyzetben figyelte meg: az egyikben az ingarúd az oszlopok falával párhuzamos, a másikban arra merőleges volt. Eötvös számítással megállapította, hogy a párhuzamos esetben a lengésidő rövidebb, mint a merőleges esetben. Eötvösnek elméleti számítással nyert képletében a lengésidők reciprok négyzeteinek különbsége arányos a tömegvonzási együtthatóval és a vonzó tömeg, ez esetben az ólom sűrűségével, tehát a kétféle lengésidőből a tömegvonzás együtthatója kiszámítható. A két lengésidő között elég nagy eltérés volt, az egyik kb. 640, a másik kb. 860 másodperc volt s ezeket nagy pontossággal lehetett megmérni. Eötvös ezt a klasszikus kísérleti sorozatot akkori munkatársaival. Kövesligethy Radóval és Tangl Károllyal együtt 1891. tavaszán végezte el. A tömegvonzási együtthsatóra e kísérletekből/= 66,5-10-9 CGS értéket kapta. A mérés pontossága kb. 0,1 -10-9 CGS. Ezt a pontosságot az újabb mérések sem növelték lényegesen. A nehézségi erőtér vizsgálata Eötvös gravitációs vizsgálatainak egyik fő célja olyan érzékeny műszer szerkesztése volt, amellyel a nehézségi erő kicsi változásait meg lehet mérni. Az előzőekben szó volt arról, hogyan valósította meg Eötvös a nagyon érzékeny és amellett teljesen megbízható torziós ingát. A továbbiakban azt tárgyaljuk, hogyan használta fel Eötvös érzékeny műszerét a nehézségi erő rejtelmeinek felkutatására. Ennek megértése céljából néhány elméleti fogalommal kell foglalkoznunk. A Földet körülvevő teret, amelynek minden pontjában a nehézségi erőnek meghatározott iránya és nagysága van, nehézségi erőtérnek nevezzük. Ezt a teret még másként, a potenciál értékével is lehet jellemezni. A potenciálon a tér valamely pontjában azt a munkát értjük, amelyet a nehézségi erő végez, ha egy gr tömeg a kérdéses pontból végtelen nagy távolságba jut. Ebből következik, hogy a potenciál értéke a Föld felszíne közelében más, mint nagyobb magasságban. Mindazok a pontok, amelyekben a potenciál értéke ugyanakkora, folytonos felületet alkotnak, amelynek egyenlő potenciálú felület vagy szintfelület a neve. A nyugalomban levő tengervíz felülete szintfelület. A Föld alakját a szintfelület adja meg: a tengerszint felületét folytatva kell elgondolni a szárazföldeken, s az ilyen módon gondolatban az egész Földre kiterjesztett szintfelület á geoid. Végtelen sok szintfelület gondolható el egymáson belül és mindegyikre érvényes az, hogy ha valamely tömeg a szintfelületen mozdul el. a nehézségi erő nem végez munkát. Bármely pont környezetéiül
