Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Renner János: Eötvös Loránd
gyorsulást az inga lengésidejéből határozták meg és a nehézségi gyorsulás abszolút mérését ma is többnyire ingalengések megfigyelésével végzik, bár végeznek erre a célra ejtési kísérleteket is. Eötvös a nehézségi erő kutatásában egészen új utat választott. A jelenségek mélyére tekintő analizáló elméje felismerte azt, hogy csak akkor képes a nehézségi erőtér rejtelmeibe bepillantani, ha a nehézségi erő változását kis térben vizsgálja. Erre pedig a régebben követett eljárás nem alkalmas, tehát egészen új módszert és eszközt kellett megalkotnia. Az új eszköz a világhírűvé vált Eötvös-féle torziós inga. * A következő kis számítás adhat képet arról, hogy a nehézségi gyorsulásnak változása kis térben mennyire kicsi mennyiség. A nehézségi gyorsulás az egyenlítőn 978 gal (1 gal a gyorsulás egysége a CGS-rendszerben), a sarkon kb. 983 gal. A változás tehát az Egyenlítőtől a sarkig, vagyis 10 000 km-re kb. 5 gal. A változás nem egyenletes, 45° szélességen a legnagyobb, azonban átlagosan észak-déli irányban a gyorsulás változása 1 dm-re 5-10-8 gal, vagyis 0,00005 milligal. Ennek megfelelően az egy gr tömegre ható erő 5>10-8 din, vagyis kb. o-10~s milligrsúly. Függőleges irányban a változás valamivel nagyobbrendű. 1 dm függőleges távolságban felfelé a gyorsulás kb. 0,03 milligallal, az 1 gr tömegre ható nehézségi erő kb. 3-10-5 milligrsúllyal kisebb. Egy dm3 kockán belül tehát ilyen rendű kis változások vannak átlagosan a nehézségi erő értékében. A nehézségi erő változását a függőlegesben közelítőleg Jolly határozta meg Münchenben egy olyan mérleggel, amelynek egyik csészéjét 20 m-rel mélyebben függesztette fel (1881). A függőleges irányú változás 20 m magasságkülönbség mellett is éppen a mérhetőség határán van, vízszintes irányban pedig a változás mérése hagyományos eljárásokkal egyáltalában nem lehetséges. Eötvösnek erre egészen új módszert kellett kigondolnia. Maga a torziós inga már Eötvös előttjs használatos műszer volt a fizikai laboratóriumokban. Coulomb az elektrosztatikai és mágneses erők mérésére. Cavendish a tömegek vonzásának kimutatására alkalmazta, tehát egyes kutatók már Eötvös előtt is mértek kis erőket torziós ingával. A torziós inga, más néven a csavarási mérleg lényegében egy vékony rugalmas szálon felfüggesztett vízszintes ingarúd, mely védőszekrénybe zárva valamilyen egyensúlyi helyzetet yesz fel. Cavendish a 18. század végén a felfüggesztett vízszintes rúd végeire golyóalakú tömegeket erősített s közelükbe nagy tömegeket helyezett el az ingarúd két végénél ellentett oldalon, s azt figyelte meg, hogy a nagy tömeg vonzó hatása mennyire téríti ki az ingarudat. A Coulomb-féle csavarási mérleg kétségkívül érzékeny fizikai műszer, de régebben használt alakjában távolról sem alkalmas annak a szubtiiis feladatnak a megoldására, amelyet Eötvös maga elé kitűzött. Ahhoz, hogy a torziós inga * Eötvös Lóránd az első szabadtéri ingakísérleteit pestlőrinci villájának kertjében végezte. A kísérlet pontos színhelyét ma már nehezen lehetett felkutatni, melyről egy külön fejezetben szólunk. (A Szerkesztő.) 98
