Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Renner János: Eötvös Loránd

céljainak megfelelő legyen. Eötvösnek két irányban kellett a régi torziós ingán alapvető változásokat végrehajtania: egyrészt az érzékenységet kellett az addiginak sokszorosára fokoznia, másrészt az egyensúlyi helyzet feltétlen állandóságát kellett biztosítania, ami a fokozott érzékenység mellett nehéz feladat volt. Az érzékenység fokozása a szál anyagának megfelelő kiválasztásával, a szál hosszának növelésével s különösen keresztmetszetének nagymértékű csökkentésével volt elérhető. Eötvös nagy gondot fordított a felfüggesztő szálak kiválasztására és előkészítésére. Legalkalmasabbnak az iridiummal ötvözött platinaszálakat találta. Az ilyen szálakat a hanaui Heraeus-cégtől szerezte be. s ott utasítására úgy húzták a szálakat, hogy húzás közben lehetőles meg ne csavarodjanak. Eötvös laboratóriumában az ő irányításával lázas munka indult meg a torziós szálak preparálására és egyéni megvizsgálására. A kellő hosszúságú szálak végeit kis rézlemezkékhez forrasztották, megfelelő súllyal megterhelve felfüggesztették és hosszú ideig lógatták, s ilyen módon alkalmat adtak a kicsavarodásra. Külön e célra szerkesztett próbaeszközökben egyénenként megvizsgálták, hogy a szálak egyensúlyi helyzete mennyire állandó és mennyire változik a hőmérséklettel. Eötvös a szálak rugalmas tulajdonságait azzal is javította, hogy a szálakat többször felmelegítette és lehűtötte. Ezenkívül a szálakat villamos árammal is izzította s ezzel is igyekezett a húzásból származó rugalmas feszültségeket kioldani. Azokat a szálakat, amelyeknél az egyensúlyi helyzet eltolódása, vagy a hőmérséklet okozta változás a megengedettnél nagyobb volt. kiselejtezték. Eötvös a torziós szálak preparálására és megvizsgálására olyan technológiát dolgozott ki. amely a maga idejében igen korszerű és szinte egyedülálló volt. Erre pedig további vizsgálataiban nagy szüksége volt. mert csak nagy érzékenységű és stabilis tulajdonságú torziós szálakkal kísérelhette meg olyan műszer megalkotását, amely a nehézségi erei tér részletes kutatására alkalmas.

Eötvösnek a jól preparált megbízható torziós szálakon kívül arról is gondoskodnia kellett, hogy a védőszekrénybe zárt lengő résznek egyensúlyi helyzetét zavaró hatások ne befolyásolják. Itt főként hőmérsékleti hatások lépnek fel: hőmérsékletváltozás következtében a védőszekrényen belül légáramok jönnek létre s ezek a felfüggesztett ingarúd egyensúlyi helyzetét megváltoztatják. H tvös ennek elkerülése érdekében kettős falú. majd később hármas falú fémszekrénybe zárta a felfüggesztett ingát: a fémburkolatok között a légréteg hőszigetelésül szolgált.

Eötvös vizsgálataiban többnyire sztatikus módszerrel dolgozott, vagyis az ingát mindenkori nyugalmi helyzetében vizsgálta. Ekkor azonban fontos szempont volt a csillapodási idő lehető megrövidítése. Eötvösnek kezdő kísérleteiben közel két órára volt szüksége ahhoz, hogy az inga teljesen megcsillapodjék. A csillapodási időt Eötvös azáltal csökkentette, hogy a legbelső védőszekrény belsejét egyre szűkebbre méretezte s így az ingarúd és a levegő közti súrlódást használta fel fékezésre. Ilyen módon sikerült a csillapodás időtartamát kb. egy órára lecsökkentenie.

99