Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám

A hengermalmi öntöde volt hazánkban az első olyan öntöde, amely nem ko­hóüzem mellett települt és így nem önthetett közvetlenül a nagyolvasztóból. A „közvetett” öntés rendkívül tiszta öntést eredményezett és lehetővé tette a különböző vasfajták ötvözését is, ami szintén előnyére szolgált. Ez a Ganz Ab­­rahám által kísérletképpen bevezetett új módszer nagyszerűen bevált, ami sze­mélyes érdeme s ami szakértelmén, vándorlásán szerzett gazdag tapasztalatain, nemkülönben önbizalmán múlt. Műhelye túlhaladta a hengermalom szükségleteinek fedezését, mindjárt kez­detben elhalmozták külső rendelésekkel is és az 1842-i első magyar iparmű­­kiállításon kiállított öntvényeit, amik kerekek, 'géprészek, korlátok, oszlopok, stb. voltak, Kossuth Lajos kiállítási beszámolójában megdicsérte, kiemelve az öntvény „különleges összetételét és tisztaságát”. A beszámoló ugyan Ganz Áb­rahámot nem említi meg, csak a hengermalom vezetőjét, de tudjuk, hogy Ganz jutalomképpen az öntöde vezetője lett, midőn pedig az öntöde mellé egy kis gép­javító műhelyt szerveztek, annak a vezetését is rábízták. Munkakedvét az sem vette el, midőn 1843-ban súlyos baleset érte. Öntés köz­ben a folyékony vas jobb szemébe fröccsent és félszemét elvesztette. „Das eine Auge ist hin, aber der Guss ist gelungen”, mondta állítólag* Áz öntödei vállalkozás pénzügyileg is sikerült, ami a hengermalom vezetőinek annál inkább feltűnhetett, mert ugyanekkor a malom üzletmenete elég rossz volt. A vezetőség hogy Ganzot minél jobban magához láncolja, részesedést ajánlott fel neki műhelyének hasznából. Így nem csoda, hogy 1843 őszén már 2500 forint megtakarításáról számol be apjának. Egyúttal elárulja levelében, hogy Pest-Budán, vagy valahol a vidéken, de mindenesetre Magyarországon szán­dékozik letelepülni. A gyáralapító Ganz Ábrahám önállósulási tervét nemsokára megvalósíthatta. 1844 őszén meg­vált a hengermalom öntödéjétől. Szakításának okául a vállalat pontatlan köny­velését nevezte meg, amely miatt komoly károsodás érte. De hogy a henger­malommal szemben még a versenytárs látszatát is elkerülje, nem az üzletileg élénkebb, számára tehát kedvezőbbnek Ígérkező Pesten, hanem a jóval csende­sebb Budán telepedett meg. Itt 4500 forintért telket és házat vásárolt a Vízivárosban abban a telektömb­ben, amelyet a Kórház utca (ma Ganz utca), Horvátok utcája, Királyhegy utca (ma Bem utca) és Fő utca határolnak. A telep pontosabb helyét nem tudjuk megállapítani, csak azt tudjuk, hogy valahol a Kórház utcában feküdt, közel a régi Helyőrségi Kórházhoz, amelynek kápolnája, a Szent Flórián kápolna ma * ,,A félszem oda. de az öntés sikerült.” 50

Next

/
Thumbnails
Contents