Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos

Úgy véljük, hogy Borbély nem minden ok nélkül bírálta az alapszabály tervezetet, amikor tiltakozott az ellen, hogy egy tudományos és társadalmi egyesület kebelén belül, egy érdekképviseleti szerv is működjék félhivatalos jelleggel, a hivatalos kormányszervek függőségében. Az a hétéves időköz, amely az előzetes alapítástól (1885), a végleges alapításig (1892) eltelt, meggyőzte az ellenvéleményen levőket; mert a vitát kiváltó alapszabály-részt a végleges alapszabályból kihagyták és az érdekképviseleti gondolat csak lényegtelen formában jutott kifejezésre.

Borbélynak az 1885. évben tett ellenjavaslatát, — amely az első alakuló gyűlésen nagy vihart váltott ki — szaktársai negatív tevékenységnek minősítették. Ha az is lett volna, akkor is az ország kohóiparának fejlesztése érdekében kifejtett hasznos és igen nagy átfogó munkája mellett, eltörpült volna. [28.]

Amint a bányászati és kohászati egyesület megalakulásánál is kivette részét az építő munkából, számos egyéb tudományos szakegyesületnek és gazdasági érdekeltségnek szintén, állandó munkatársa volt. A megfontolt szaktekintély véleményét szívesen vették és elismeréssel honorálták. Mint aktív vezérigazgató, a vállalat vezetésén kívüli idejét a közügyeknek szentelte. Az 1910. évi általános országgyűlési ciklusban, a politikai élet területére lépett. Mint az akkori munkapárt tagja, a Borsod megyei dédesi kerületet képviselte, — ahová a társulat legnagyobb telepe Ózd tartozott — a mandátum lejártáig. Kerületének községeiben, a családi házak szaporodtak és számos község villamosítása is ebben az időben történt.

Munkamódszerére jellemző, hogy sokat utazott külföldön és az ott tapasztalt technikai előrehaladást, vállalatánál hasznosította. Mérnökeit is utaztatta és a külföldi utakról visszatért mérnököket, elfoglaltsága ellenére is mind írásban, mind szóban részletesen beszámoltatta. Ezt a képességvizsga egyik jó módszerének tekintette és ezen keresztül is igyekezett megismerni munkatársai felkészültségét. Munkatársai kezdeményezéseit felkarolta, messzemenően támogatta, ez volt egyik oka annak, hogy közvetlen munkatársai a legjobb tudásukkal valósították meg nagyvonalú koncepcióit. Munkatársai kiválogatásánál nemcsak a technikai felkészültséget vette figyelembe, hanem az emberi magatartást is.

Sok jó emberi tulajdonságai közül, kiemelkedő volt a szerénysége. Puritán egyénisége nem engedte meg, hogy róla vagy családtagjairól a társulat telepein intézményeket, vagy településeket nevezzenek el. Ezt a nemes vonást utódai sokáig tiszteletben tartották. Méltóbban őrzi azonban a Salgótarjánban eltöltött három évtizedes tevékenységének emlékét mind a mai napig, a sok nevéhez fűződő mérnöki alkotás névtelenül.

A közgazdasági életben kifejtett munkáját a Magyar Tudományos Akadémia a Wahrmann-díjjal ismerte el [29.]. A Wahrmann-díjjal azon kevés alkotót tüntették ki, aki tudományos vagy gyakorlati tevékenységével, az ország gazdasági előrelépését segítette. Nagyot kellett alkotni, hogy a nemzetgazda446