Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
ság pénzügyi mérlegében az hatásosan jelentkezzék. Ezek közé tartozott Borbély is, aki Észak-magyarország két legnagyobb társulatát az egyesülés után olyan mintaszerűvé fejlesztette, hogy korának egyik legjobban megszervezett és gazdaságosan működő vállalkozása volt. Az akadémiai értesítő rövid idézete mindennél jobban rávilágít arra, hogy kit tartott az Akadémia érdemesnek a Wahrmann-díjra: ,,. . . a ki az ipar terén akár a tudomány előbbrevitele, akár a gyakorlati találmányok, szerkezetek vagy szervezetek és intézmények fejlesztése és felvirágoztatása szempontjából az illető évkörben legnagyobb érdemet szerzett.” A bíráló bizottság ajánlásában részletekbe menő alapossággal ismerteti Borbély munkásságát, társulatának a magyar kohászatra és a nemzetgazdaságra ható előnyeivel és az ajánlás két idézetét ismertetjük amelyben tevékenységének lényege kidomborodik: „Hosszú gyakorlata alatt mindenkor az volt a vezérelve, hogy az ipari fejlődésnek minden gyümölcsében az ország részesüljön . . . mérnökeit pedig kizárólag a magyar műszaki karból választotta . . .” ,,. . . ki kell emelnünk e mellett azt a tágaskörű, áldozatoktól vissza nem rettenő alkotó tevékenységét is, amelyet Borbély a vállalat alkalmazottainak javára, a szociális béke érdekében kifejtett.” Az akadémia megbízásából alakult bizottság, egyhangúlag Borbély Lajosnak ítélte a Wahrmann-díjat 1915-ben. A bíráló bizottság tagjai, egyetemeink nagynevű professzoraiból tevődtek össze: Entz Géza elnök, Bánki Donát előadó, Matlekovits Sándor r. tag, Földes Béla r. tag, Zipernovszky Károly lev. tag [30.]. Az iparfejlesztés fáradhatatlan harcosának munkáját a legfelsőbb fokon is méltányolták, amikor a Vaskorona renddel tüntették ki és a Ferenc József rend lovagja lett [31.]. Az akkori viszonyok közt szokásos, személyét érintő ét.' tevékenységét magasztaló cikket életében nem írhattak, erre engedélyt soha nem adott. Csak elhunyta után méltatták érdemeit, közülük az „Ország Világ” képes hetilap hasábjairól idézünk néhány sort, amelyek még összesűrítve is, híven tárják elénk négy és fél évtized munkájának hatalmas koncepcióit: „Az egyesülés után oly hatalmassá lett társulat fejlődése és az összes telepek nagyszerű műszaki berendezésének megteremtője, . . . köveskállai Borbély Lajos, aki az 1868-ban megalakult Salgótarjáni Vasfinomító által létesített salgótarjáni vasgyárnál működését mint üzemvezető mérnök kezdte. Több mint negyven évig állott a régi Nagy-Magyarország leghatalmasabb kiterjedésű vasipari vállalata élén, mely az 1914. és az ezt követő háborús esztendők alatt 16 ezer embert foglalkoztatott. Borbély Lajos nevéhez fűződik az amerikai gyárvárosokra emlékeztető ózdi és salgótarjáni vas és acélgyári telepek, valamint az Ózddal szomszédos nádasdi vaslemezgyár modern átalakítása és újjáépítése. Ezenkívül az ő alkotása a Martin és más acélgyártó kemencék építése is, amelyek gyártmányaiból a legjobb acélsíneket és más acélárukat állítanak elő hazánkban, ő létesítette Salgótarjánban a kocsitengely és sodronyszeggyárat. Nem feled-447
