Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
konverterének üzemi eredményei alapján kívánták eldönteni, hogy a kétféle folytacélgyártás közül, melyiket fogják Ózdon nagyobb méretekben megvalósítani. Az ózdi építkezéseket 1895-ben befejezték, az acélműhöz kapcsolódó korszerűsítésekkel. Az átépítés után mind az ózdi, mind a borsodnádasdi gyár termelése lényegesen emelkedett, a minőséggel együtt. A Martinkemencék megnövekedett termelésével, a kereskedelem csúcsigényeit is kielégítették. A hkéri nagyolvasztó termelés fokozása, a szén-, vasérc- és mészkőbányák fejlesztése és újabbak vásárlása, Borbély előrelátó alaposságát és rátermettségét bizonyították. A részvénytársaság: 1898—1900-as években, Magyarország nyersvas termelésének 43,5%-át, a széntermelésnek 6,1%-át, az acéltermelésnek 36%-át és a vasfinomításnak (hengerléssel) 44%-át tartotta kézben [21]. A folyton bővülő hatalmas kohászati vállalat központi irányítása a Xógrád megyei Salgótarján községből már nem volt megfelelő, földrajzi fekvésénél fogva. A minisztériumokkal, a bankokkal, a kereskedelmi szervekkel és a külföldi képviseletekkel a közvetlen kapcsolatot nem tarthatták, ami nehézkessé tette a gyors ügyintézést. Borbély jól látta a vidéki elszigeteltségének hátrányait, azért javasolta a legfelsőbb társulati vezetést a fővárosba áthelyezni. Budapesten a Nádor utcában új társulati székházat létesítettek, ahová 1900- ban az újjászervezett vezérigazgatóság Salgótarjánból átköltözött a részvénytársaság európai hírnevéhez méltó helyre. 1900-ban a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Részvény Társaság érdekkörébe került, a zólyomi ,,unió” Cs. kir. Szab. Vas és Bádoggyár Rt., valamint a korompai ,.Hernádvölgyi” Magyar Vasipar Részvény Társaság” [22]. A két gyár birtokba vételével Borbély gondjai egyre nőttek és a megnagyobbodott részvénytársaság szervezetébe, ésszerűen kellett beilleszteni a két újabb gyárat. A közelmúltban egymással szembe néző és a kohászatban versengő idegen vállalatokból, testvérgyárak lettek. Bölcs tárgyilagossággal, úgy kellett a két gyár helyét a rimamurány—salgótarjáni vasmű közösségében meghatározni, hogy az mind az egyes gyárakra, mind a közös érdekekre jó hatással legyenek. Az új szervezési intézkedés már ezt célozza, amikor az acéltuskó és nyerslapkák (platinák) gyártását megszüntette Salgótarjánban és Zólyomban. Pótlásul Ózd és Korompa fokozta a félkész áru (acéltuskó, nyerslapka) termelését olyan mértékben, hogy a feldolgozó gyárrá lett Salgótar ján és Zólyom szükségletét ellássa. A két újabb gyárral (Zólyom és Korompa) bővült hatalmas részvénytársaság irányítása, mind nagyobb és nagyobb feladatokat rótt a műszaki vezérigazgatóra. A jobb ügykezelés céljából Borbély a legfelsőbb vezetésben némi módosítást végzett, amikor külön: bánya,- kohó és hengergyári igazgatóságot szervezett, szakigazgatói állásokkal [23]. Az 1900-as évek elején történt meg, a Salgótarjáni Thomas-mű és az ózdi Martin-mű üzemi adatainak műszaki és gazdasági értékelése. Több évi megfigyelés adataiból kitűnt, a Martin-kemencék üzemének sokoldalú előnye. A kiértékelő tárgyalások után, Borbély Ózdon elindíttatta a Martin-mű továbbfejlesztését, négy újabban módosított kemencével, a meleghengermű és csatlako439
