Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
17. ábra Szélakna 1802-ben. Moehling János festménye a Selmecbányái Kerületi-városi Múzeumban bégeket s a selmeci bányászatot oly mértékben felvirágoztatták, amire még nem volt példa annak történetében. Emellett találmányaikkal európai hírt és nevet szereztek a magyar bányászati kultúrának, s alkotásaiknak egy része ma több, mint két évszázad múltán is meglelhető még a Selmec-szélaknai bányáknál. Hell Máté Kornél megjelenéséig a hazai, de a külföldi bányászat is a vízemelést csaknem kizárólag emberi és állati eró'vel mozgatott berendezések segítségével végezte. Hell Máté Kornél volt az első, aki az emberi és állati munka helyett a vízierővel meghajtott mechanizmusok bevezetését követelte. Munkája — mint tudjuk — fia Hell József Károly alkotásaiban folytatódott és teljesedett ki. A fiatal Hell részben már kitaposott úton haladhatott, amikor atyjától örökölt állásában tovább fejlesztette a selmeci bányagépesítést. Alkotásai ennek megfelelően nagyobbak és tökéletesebbek, s nemcsak hazai, de világ viszonylatban is korszakalkotók. Vonatkozik ez mindenekelőtt vízoszlopos és léggépeire, melyek a technikai tudás és alkotás büszkeségei maradnak mindig. Hell vízoszlopos gépe már korában fogalom volt, s jelentőségét mi sem igazolja jobban, minthogy a magyar tudósokkal és föltalálókkal szemben mindenkor szűkkeblű Bécs is kénytelen volt elismerni a találmány nagyságát s azt oly szokatlan nagy összeggel — évi 1000 Ft életjáradékkal — jutalmazta, ami Hell évi fizetésének csaknem kétszerese volt. Hell fáradhatatlan munkája következtében a selmeci bányák, melyek a XVIII. század elején még nyomorúságos állapotban voltak, az 1730-as, 40-es években már nagy haszonnal dolgoztak. 3* 35
