Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
A két Hell találmányainak és alkotásainak jelentőségét értékelve tudnunk kell azt is, hogy Hell József Károly vízoszlopos gépét, mely időközben különböző módosításokon és korszerűsítéseken ment át a XIX. század első felében már Európa-szerte alkalmazták, mint a leggazdaságosabb bányaszivattyút. Jelentőségét gyakorlati alkalmazásán kívül igazolja az a gazdag irodalom is, mely osztatlanul elismeri a vizierő felhasználásának egyszerű megoldását és a gép addig páratlan nagy teljesítményét. De igazolja többek között az is, hogy az akkoriban európai hírű selmeci Bányászati Akadémián a vízoszlopos gépek elméletét és gyakorlati alkalmazását Schitkó Józsefnek, a bányagépészet akkori kitűnő tanárának ,,Die Wassersäulen—Maschine” című 1834-ben Bécsben megjelent tankönyve alapján még az 1830-as és 40-es években is féléves előadások keretében tanították. Éppen ilyen korszakalkotó volt Hell 1753-ban üzembehelyezett léggépe is, mely először használt sürített levegőt vízemelési célokra. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy Hell József Károly alkotásai korszakalkotók és maradandók voltak, s azok bevezetésével a bécsi udvari kamara példátlan s nemremélt bevételhez jutott. E haszon természetesen nem volt elszigetelt s az új gépek bevezetésével más bányáknál is jelentkezett. Hell József Károly műszaki alkotásainak értékelésekor számba kell vennünk még azokat az adottságokat is, melyek találmányainak kivitelezését és megvalósítását megnehezítették. Ma, amikor a legtökéletesebb anyagok és megmunkáló gépek állnak rendelkezésünkre, nehéz megérteni azokat a nehézségeket, melyekkel gépei elkészítésénél esetről-esetre meg kellett birkóznia. Gépeinek nagyrésze még fából, éspedig tölgyfából készült. A tölgyfa volt az akkori idők gépkészítésének legbecsesebb és legtartósabb anyaga. Mellette mind gyakrabban jelenik meg az öntöttvas is, melyből nagyon primitív módon készítettek géprészeket és csöveket. De találkozunk már a kovácsvassal is. A vaskohászat akkori technológiája azonban nem ismerte még, hogy lehet egyszerre tetszés szerinti mennyiségű kovácsvasat előállítani. így, ha kovácsvasból kellett nagyobb géprészt készíteni, úgy azt több darabból hegesztették össze. E darabok persze nem voltak egyforma minőségűek, ami gyakori géptöréseket okozott. Az öntött- és kovács vas mellett nagy előszeretettel használtak rezet is a gépek készítésénél. így tudjuk, hogy Hell tűzgépeinek hengerei és kazánjai, finomabb szerelvényei mind rézből készültek, viszont öntöttvasból voltak mindazok a csövek, melyek nagy nyomásnak voltak kitéve. Minden mást fából készítettek; így a gépek vázai, hajtórúdjai, a szivattvúrudazatok s például a lójárgányok kimondottan fából készültek. A fa használata nagymérvű alkalmazása magyarázza az akkori bányaácsok munkájának jelentőségét, valamint azt, hogy bár Hell gépei nem teljesítettek 30—35 lóerőnél többet, annak ellenére azok a mai gépekhez mérten gépóriások voltak. De nagy gond volt a mondott anyagok megmunkálása is s így tulajdonkép-36