Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bláthy Ottó Titusz
IV. RÉSZ Bláthy Ottó Titusz A transzformátorrendszert feltaláló triász legfiatalabb tagja Bláthy Ottó Titusz 1860. augusztus 11-én született jómódú kereskedő' családból Tatán. Már az elemi iskolában feltűnt számoló tehetségével és gyors gondolkodásával. Előfordult, hogy a nála magasabb osztályú iskolatársai nem tudtak megoldani egy számtani feladatot és az áthívott „csodagyerek” — tanítója büszkeségére — megoldotta azt. Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetem gépészmérnöki szakosztályán végezte, ahol 1881-ben abszolvált, 1882-ben kapott mérnöki diplomát. A szíjhajtás elméletéről rögtönözve írt disszertációjának eredeti okfejtéseit profeszszora, Radinger felvette a következő években tartott előadásai anyagába. Az 1881 — 83. években a MÁV gépgyára műhelyében és szerkesztési osztályában működött. Figyelmét fölkeltették Zipernowsky növekvő sikerei, érdeklődött az akkor ötéves kis üzem fiatal vezetőjénél az új területen való elhelyezkedés lehetősége iránt. Zipernowskynak ekkor éppen újabb munkatársra volt szüksége és így Bláthy hamarosan megkapta a gyárvezetőség levelét, amelyben közük vele az elektromos osztályban, gépszerkesztői minőségben, havi 75 forintos fizetéssel 1883. július 1-től való alkalmazását. Belépése után haladéktalanul bekapcsolódott a bécsi kiállítás rendezése körüli munkákba (318.). Az ezt követő hónapokban kezd elmélyedni az elektrotechnika tanulmányozásába Faraday kísérletei és Maxwell elméleti munkái alapján, mivel e téren — saját szavai szerint — egy szót sem tanult a műegyetemen. Hamarosan felismerte a „mágneses Ohm-törvény” gyakorlati alkalmazásának módját. Ezt a törvényt Maxwell már kifejezte egyenleteiben magasabb matematikával, de a gyakorlati életbe addig nem vitte át senki. Bláthy — kíséi’letileg megállapítva a mágneses tér és az ezt létesítő gerjesztés (ampermentek) közti összefüggést, első volt, aki a mágnesezési görbék segítségével ki tudta számítani a mágneses köröket és ily módon villamos gépeket gazdaságosabban tudott méretezni. Ennek alapján még 1883-ban átalakította fiz egyenáramú gépek mágneseinek alakját: a pólusokat rövidebbre vette és nagyobb keresztmetszeteket alkalmazott. Ezáltal a gépek teljesítményét azonos súly mellett az addiginak többszörösére emelte. Kapp, majd Hopkinson, aki után a mágneses Ohm-tör-23 * 355
