Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Zipernowsky Károly

sára. Áramátviteli berendezések, transzformátorok, kompenzátorok, kézi és automatikus reosztátok. Szabályozó és védőszerkezetek, jelzőkészülékek stb. Lámpák: ívlámpák, izzólámpák, normális világító testek ív- és izzólámpák részére, biztosító kapcsolók, normális be- és kikapcsolok, kisebb villamos szerkezetek, vezetékek, drótok, szénrudak ívlámpákhoz. Szállítást vállal bármilyen mennyiségben. Készít berendezési tervezeteket és ajánlatokat.” A vállalatban tehát megvolt a vertikális nagyüzemmé való fejlődéshez szükséges minden technikai és személyi előfeltétel. A Hitelbank pénzembereinek rövidlátó, profitéhes politikája azonban az 1890-es években korlátozta Mechwart és Zipemowsky működési körét, gyors és biztos haszonra törekedett, így elzárult a tüneményes fejlődés lehetősége.

Zipemowsky szerkezetein — még mai szemmel nézve is — feltűnik az egyszerű felépítés, gondos kiképzés és könnyű kezelhetőségre való törekvés. Xemcsak munkatársai kiválasztásához értett jól, hanem bánni is ügyesen tudott velük. Mechwarthoz hasonlóan olyan vezető volt, aki munkatársait ötletekkel látta el és nemcsak egy területen gyakorolt irányítást, hanem a tervező és gyártó műszaki vonalon kívül a gazdasági, üzletszerzői, piackutató, sőt a propagandatevékenységet is irányította (344., 349.). Utóbbira jellemző példa található az 1885-i antwerpeni kiállítás beszámolójában (52., 60. p.), ahol szembeállítják az egyenáramú Edison- és a váltakozóáramú Ganz-rendszer távvezetési költségeit; eszerint 5000 izzólámpának, 2*4 km legnagyobb távolságú hálózatról való táplálásához az Edison-rendszer esetén 2 340 000 Ft, a Gátrendszernél, transzformátorokkal együtt 31 900 Ft beruházás volt szükséges.

A munkatársai és mások megítélésében megnyilvánult tárgyilagossága legjobban tükröződik a Puskás fivérekkel folytatott vita szövegéből (318., 22 — 24. p.), valamint a M. E. E. 1912-i díszközgyűlésen tartott ünnepi beszédéből (343., 341 — 343. p.). Itt említi meg, mint érdekes epizódot, hogy a Ganz-gyár ezredik transzformátorának elkészülte alkalmával rendezett banketten 17 különféle élő nyelven hangzottak el a felköszöntők.

Ezek a személyi tulajdonságok tették őt hivatottá arra, hogy hazánkban egészen új nagyiparágat tudjon meghonosítani annak ellenére, hogy az akkori agrárországban ipari célokra nehezen akadt pénz.

Amikor a vetélytársak a legméltatlanabbul támadták, ezeket mindenkor nyugodt mérséklettel, tárgyilagos hangú válaszaival szerelte le. A külföldi konferenciákon elért abszolút tekintélyéhez nyilván nagyban hozzájárult a szó nemes értelmében előkelő polémiahang, amelyen támadóinak válaszolt.

Amikor az elektrotechnika állandóan fokozódó jelentősége indokolttá tette a budapesti műegyetemen egy önálló erősáramú elektrotechnikai tanszék fölállítását, erre a tanszékre a műegyetem tanácsa 1893-ban egyhangú határozattal Zipemowsky Károly akkori Ganz-gyári igazgatót hívta meg. Mivel munkatársai kezében biztosítottnak látta a gyár jövőjét, Zipemowsky elfogadta a meghívást, otthagyva gyárigazgatói székét. Ezzel végeszakadt tüneményes gyakorlati tevékenységének, amelynek eredményeként nem egészeaAizenöt év

327