Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Zipernowsky Károly
alatt a hat munkást foglalkoztató kísérleti műhelyét világhírű gyárrá fejlesztette és egy új, virágzó iparág alapjait vetette meg Magyarországon. A távozását elhatározó döntésnek nem utolsó sorban az volt az oka, hogy olyan gazdasági törekvések nyomultak előtérbe, amelyekkel nem kívánta nevét egybefűzni. A Ganz-gyár abban az időben egyre inkább a nagybankok érdekkörébe került és ezek üzleti tevékenységének függvényévé vált. Ez a körülmény a r&űszaki fejlesztést háttérbe szorította, ami viszont előbb-utóbb a világszínvonalról való lemaradást eredményezte. Mint műegyetemi tanár, a rendelkezésére bocsátott szerény anyagi eszközökkel intézetét tökéletes kísérleti és mérő berendezésekkel látta el. A hallgatók mérési gyakorlatai számára létesített laboratórium berendezése az ő próbatermi tapasztalatai és útmutatásai alapján olyan korszerűen készült, hogy gyakorlatiasság szempontjából két évtized múlva is kiállta a versenyt a hasonló külföldi berendezésekkel. Ötletességéből számos olyan berendezés létesült a tanszéken, amelyek igen szellemesen könnyítették meg az oktatást. A bemutatott kísérleteket óriási fali műszerek demonstrálták. A diapozitív képek nappali vetítését is megoldotta. Az intézet műhelye egyéb tanszékek sok feladatához is kitűnő segítséget nyújtott rendkívül gondos munkájával. Műegyetemi előadásait rendszeresen 11 — 13 órak között tartotta. 9—11 között lelkiismeretesen készült óráira, ilyenkor nem volt szabad őt háborgatni. Az intézetben a legjobb külföldi — négy-ötféle nyelvű — folyóiratok álltak rendelkezésre. Megkívánta munkatársaitól, hogy ezeket gondosan tanulmányozzák (361). Zipernowskyt a Magyar Tudományos Akadémia már 1893-ban levelező tagjává választotta. 1905-ben a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökévé választotta őt. Ennek az egyesületnek legnagyobb kitüntetése, az 1911-ben alapított, évenként kiadásra kerülő jubileumi díja az ő nevét viseli. Az egyesület elnöki tisztségét 33 éven át viselte, egészségi okokból bekövetkezett lemondásáig. Lemondása után az elektrotechnikusok gárdája — az el nem múló megbecsülés jeleként — az egyesület díszelnökévé választotta. Évtizedekig állandó összeköttetést tartott fenn sok külföldi szakemberrel. Kertészetéről, különösen orchidea-tenyészetéről is híres rózsadombi (egykori Oszlop utcai, ma: Keleti Károly utcai, a mai „Majláth-házak” helyén állott) villájában számos külföldi tudós fordult meg.* A magyaron kívül folyékonyan beszélte a német, francia és angol nyelveket. Nagyon sokat áldozott szociális célokra. 1924-ben vonult nyugalomba mint műegyetemi tanár, 32 évi tanári működés után. Zipernowsky egyéniségének megítélésében azokra, akik őt csupán idős korában, az 1920-as évektől kezdve ismerték, zavaró körülményként hathatott az * Ilyen látogatást örökít meg a 77. ábra. 328
