Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója
az ezek alapját képező mágneses forgómező elvét egymástól függetlenül Galileo Ferraris és Nieola Tesla 1885, ill. 1886-ban találták föl, a háromfázisú áramrendszert pedig M. Dolivo-Dobrowolsky és C. E. L. Brown fejlesztették ki. A Ganz-gyár első háromfázisú motor-, generátor- és transzformátorszerkezeteit Kandó Kálmán fejlesztette ki, aki 1893-ban lépett a Ganz és Társa kötelékébe és aki a Ganz-gyárnak és hazánk iparának nagy szerencséjére korán felismerte a háromfázisú rendszer döntő jelentőségét. A Tivoli és Róma között épült egyfázisú erőátviteli rendszert 19. ábra ,,13” transzformátor vázlata 1890-ben tervezték, amikor tehát a háromfázisú rendszer még kísérleti stádiumban volt. A többfázisú váltakozóáramú rendszer bevezetésével a transzformátor alkalmazásának területei rohamosan bővültek és a találmány jelentősége még inkább fokozódott. Egyre emelkedtek a transzformátorok egységteljesítménye iránt támasztott igények is. Míg az első transzformátorok teljsítményének felső határa kb. 10 kVA volt, ez tíz éven belül a tízszeresére, majd újabb öt év múlva a százszorosára emelkedett (Id. II. táblázat). 304 20. ábra ,,E” típusú transzformátor (1889)
