Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója
Cr. Fl. Varley 1856-ban az egyenáram irányának átkapesolóval való megfordítása útján idézett elő erősebb szikrákat (1. ábra, e)). Mindezek a kísérleti készülékek egyenáram megszakításával hoztak létre szikrákat; váltakozóáram akkoriban még nem állt rendelkezésre. Az öngerjesztés (dinamóelektromos elv) felfedezéséig (1861-ben Jedlik Ányos [277/1.] 1867-ben egymástól függetlenül Werner Siemens és Ch. Wheatstone) nem is került sor további fejlődésre. W. R. Grove volt az első, aki váltakozóáramú forrásra kapcsolta egy nyitott vasmagon elhelyezett, két tekercsből álló induktor egyik tekercsét 1868-ban (Lábra,/;). A következő években több szabadalom született két tekercsből álló nyitott vasmagos készülékek alkalmazására. Jablocskov alkalmazta világítási célra elsőnek az ilyen nyitott vasmagra csévélt indukciós tekercspárt. Az általa 1876- ban föltalált „gyertyák” kaolinlámpák, lényegileg ívlámpák voltak, amelyeket kezdetben szaggatott egyenárammal, később, 1878-ban bejelentett (P. 5.) szabadalma szerint váltakozóárammal táplált. Ezt úgy oldotta meg, hogy a hálózat primer körében kellő számú, különböző fogyasztóhelyeken fölszerelt indukciós tekercset sorba kapcsolt. A szekunder tekercsek menetszámát lámpái feszültségszükségletének megfelelően állapította meg. Ha egy-egy fogyasztóhelyen több lámpára volt szükség, ezeket sorba kapcsolta, tehát az áramkörökben állandó áramerősség folyt. L. Gaidard és E. D. Gibbs 1882. szept. 13-án angol szabadalmat kaptak nyitott vasmagos, primer oldalon soros kapcsolású, 1 : 1 áttételű, általuk szekunder generátornak, nevezett indukciós készülékekkel táplált áramelosztó rendszerre. A készülékek primer tekercseiből annyi volt egymással sorba kapcsolva, ahányszorosa volt a generátorfeszültség a lámpafeszültségnek. Az egyes szekunder tekercsekhez egy-egy független fogyasztócsoport (lámpa) csatlakozott (1. ábra, ö/).Ez a berendezés annyiban tért el Jablocskov szabadalmától, hogy Gaulardék a szekunder tekercsekre párhuzamosan kapcsolt lámpákkal dolgoztak ( P. 8., ill. 270., 10 — 11. p.). Ezenkívül a primer és szekunder tekercselések egymásba helyezésével kedvezőbb mágneses viszonyokat értek el, a fogyasztói feszültséget a terheléstől függően a vasmag ki- és befelé mozgatásával szabályozták és a tekercseket megcsapolásokkal is ellátták (2. ábra). Gaulardék 1883-ban a londoni Westminster Aquarium kis villamos kiállításán mutatták be először rendszerüket. 1884-ben a turini kiállítás egyes részeit ennek az elosztórendszernek segítségével világították, a Turintól 40 km-nyire fekvő Lanzo városkában termelt 2000 V-os 20 kW energiával, amellyel a lanzói pályaudvaron kívül a venariai, lauroi és turini pályaudvarok világítását is ellátták. Az e célra készült 80 km összhosszúságú vezeték 3,7 mm átmérőjű krómbronzhuzal volt. Ezzel a villamos energia nagy távolságra való gazdaságos vezetésének problémája bizonyos fokig meg volt oldva, de hiányzott a gazdaságos és célszerű elosztás, valamint a kielégítő szabályozás módja és ismeretlenek voltak az ehhez 279
