Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója
I. RÉSZ ,,Az elektrotechnika egének három fényes csillaga." (,,Die drei glänzende Gestirne des Himmels der Elektrotechnik.“) Arnold Engelberg karlsruhei prof. A transzformátorrendszer feltalálása 1.1 Előzmények. Faraday kísérletétől a transzformálás megvalósításáig 1965 tavaszán múlt 80 éve, hogy a Ganz-gvár akkori szerény villamos osztályának három fiatal mérnöke, Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz megvalósította a mai értelemben vett transzformátorrendszert. Ez a rendszer az alapja ma is a nagy távolságra való energiaátvitelnek és a nagyfeszültségű villamos energia elosztásának. 1867—1885 közt, az öngerjesztésű dinamók és a transzformátor kifejlesztése közötti években a villamos energiát majdnem kizárólag világítási célokra használták és főleg egyenáramú gépekkel termelték. 1879 szilveszter estéjén gyulladtak ki először Amerikában, Menlo Parkban* Edison izzólámpái; az izzólámpák tették lehetővé a kis egységekre osztható belsőtéri világítást. Az akkori lehetőségek szerint 100, vagy legföljebb 150 voltos izzólámpákat tudtak üzembiztosán előállítani, így a kétvezetékes elosztórendszerrel csak 600—700 méternyi távolságon belüli területeket lehetett gazdaságosan árammal ellátni. Nagyobb távolságokra való gazdaságos elosztás csak a feszültség emelésével lehetséges; ezt Edison és Hopkinson először a háromvezetékes, majd később Werner Siemens az ötvezetékes egyenáramú rendszerrel próbálták megoldani. Az első rendszernél két, a másodiknál négy dinamót kapcsoltak sorba és a szélső két vezeték közti egy, ill. három középső vezeték segítségével növelték a gazdaságosan ellátható terület nagyságát. Számos terv és szabadalom született ebben az időben, amelyek a villamos energiának nagyobb területen való, közvetett elosztását váltakozóáramú indukciós készülékek segítségével gondolták megoldani. Az előzmények sorát M. Faraday nyitotta meg 1831. augusztus 29-én, amikor fölfedezte az elektromágneses indukció jelenségét. Az ő kísérleti berendezése zárt, tömör vasgyűrűn elhelyezett két indukciós tekercsből álló impulzus-készülék volt, amelynek egyik tekercsét egyenárammal táplálta. Az áramot megszakítva a másik tekercs kapcsain feszültséglökés volt észlelhető (1. ábra, a). * Xew York mellett, New Jersey. 277
