Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Tóth László
— rövidségük (alig 800 mm) miatt — szinte merev rendszert képeztek. Ennek következtében a 60—62 km jó sebességgel közlekedő motoroskocsik áramszedője erős lengésbe jött, mely rohamosan növekedett, az áramszedő íve eltörött, két szára — a rugó hatására — a magasba lendült és az útjába eső felfüggesztéseket mind leszakította. Már egészen katasztrofálisnak látszott a helyzet, amikor Tóth László hoszszadalmas kísérletezéssel rájött, hogy az alagutak szűk profilja folytán az igen rövid keresztfelfüggesztések helyett két hosszirányú tartóvezetéket kell felszerelni, melyekre a két munkavezeték kis távközökben függeszthető fel. Ez a megoldás egy függőleges irányú rugalmas felfüggesztést tesz lehetővé, viszont biztosítja egyúttal a munkavezetékek nyomvonalának pontos betartását. A kísérleteket a legnehezebb körülmények kielégítését igénylő Corenno Plinio alagútban végezte. Tóth László ezen vakmerő személyes bátorságát tanúsító kísérletsorozatát nagyon érdekesen írja le egy régi feljegyzésében, melynek vonatkozó részét szószerint idézzük: „Láttam azt, hogy az áramszedő járásának, káros mozgásának megfigyelése nélkül, egyszerű vak próbálgatással célhoz nem érünk. A megfigyelésnek csak egy módja volt: végigfeküdni a motorkocsitető járódeszkáján kellő kötözés mellett és teljes sebességgel végigutazni az összes alagúton. A kockázatos vállalkozást teljes siker jutalmazta. A megfigyelésem szerint semmiféle felfüggesztési elem, acélkábel vagy huzal, nem alkalmazható, mely a menetirányt keresztezi. A megoldás tehát így alakul: bármily hosszú legyen is az alagút, a két fázis számára egy-egy acélkábel feszítendő (lásd a 3. ábrát, mely Tóthnak sajátkezű vázlatát ábrázolja). Ez úgy készítendő el, hogy az alagút boltozatába függélyes irányú lyukak furandók, amelyekbe cementtel megerősített rövid vaspálcák tartják a porcelán szigetelőket, melyek egymástól való távolsága 4—5 m. Ezen szigetelők tartják a kissé lazán feszített acélkábelt. A munkavezetéket ezen acélkábel, a 4—5 m. távolság felezési pontjában függesztve, hordja. A galéria Plinio Corenno-ban a vezeték ilyen módon elkészült, az első kis „házi próbát” magam tartottam. A vezeték viselkedése már jobb nem lehetett, semmi tűztünemény, semmi áram megszakítás, a voltmérő mutatója mozdulatlan, alagutakban és vezető fülkében koromsötétség.” Tóth ezzel a vakmerő de szerencsés és eredményes kísérleté\el biztosította a Valtelinna vasút háromfázisú villamosítási rendszerének sikerét és az itt kifejtett úttörő munkájával új irányt adott a vasúti munkavezeték üzembiztos felfüggesztésének kialakításához. 3. Gyorsforgású légsűrítő közúti villamos motorkocsik részére A Budapesti Villamos Városi Vasút motorkocsijának hajtómotorai maximálisan kb. 900—950 fordulat/perc sebességgel jártak. Erre a fordulatra szer-269