Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
a vízoszlopos gépeket ott, ahol az elfolyó hajtóvízzel további gépegységeket, illetve szivatytyúkat hajtottak meg, ahogy az a Lipót-aknában is történt. Itt 1766-ban három vízoszlopos szivattyút építtettek be egymás alá, melyek a bánya teljes vízmennyiségét a külszínre emelték. Hell első, a Lipót-aknában 1749-ben beépített vízoszlopos szivattyúját Poda Miklós előzőkben idézett munkájából ismerjük, mely szerint annak műszaki adatai a következők voltak. A gép hengere 2,7 m magas, 0,35 m átmérőjű, és 3,3 mm falvastagságú volt. A hozzávezető 0,18 m. átmérőjű függőleges ejtőcső összesen 89,6 m hosszú, amiből az első 44,5 m fából, a többi vasból volt. A gép -— mint az előzőkben mondtuk — oly módon működött, hogy a magasról ejtett, nagy nyomású víz alulról került a hengerbe s nyomta fel a dugattyút, melynek rúdja ugyanakkor mozgásba hozta a vele összekötött szivattyúrudazatot. A nyomóvíznek a hengerből való hirtelen távozásakor a dugattyú a rudazattal együtt önsúlyánál fogva visszaesett, majd a nyomóvíz újból való hatására az üzemelés megismétlődött s így a szivattyú járása egyenletes és folyamatos volt. A nyomóvíz hirtelen távozását a hengerből két súlyos ejtőkalapács biztosította, melyek a dugattyúról meghajtott „váltófa” útján láncáttételek útján jöttek mozgásba s váltották át a be-, illetve kiömlést biztosító váltót. A dugattyú emelési magassága (lökethossza) 2 m volt s 1 perc alatt 7 és 1/2 löketet végzett. Egy löket alatt a gép 53 liter vizet emelt, így percenkénti vízemelése 398 liter, 24 órai teljesítménye tehát — folytonos üzemben — 570 m3 volt. Ugyanakkor a gép hajtóvíz szükséglete, tekintve, hogy egy löket-10. ábra Hell József Károly 1753-ban, a selmeci Amáliaaknában üzembe helyezett léggépének rajza, Delius Kristóf Traugott: munkájában 24
