Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
egyenlítve — amikor a gépet először megindították, súlyos töréseket okozott, melyek okát a ránkmaradt feljegyzések szerint senki sem tudta elképzelni s maga a feltaláló is elvesztette néhány napra minden találékonyságát, s nem tudta mihez fogjon. A szivattyú az eset után csak akkor lett üzemképes, amikor Hell felismerte a lefelé haladó vízszekrény gyorsuló mozgásának káros hatását s azt kiküszöbölendő az ellensúlyos láda fenekére, annak tömegét fokozatosan növelő súlyt szerelt, mely különböző hosszúságú láncokból álló lánckötegből állt. Amikor tehát az ellensúly felfelé haladt, súlya a gyorsulás arányában 1, 3, 5, majd 7 lánccal terhelve növekedett, aminek következtében a mozgató dinamikus erők és a sztatikus teher aránya az emelés egész ideje alatt változatlan maradt, ami a szivattyú egyenletes, nyugodt járását biztosította. A gép 10 m hosszú himbájának egy rövidebb s egy hosszabb karja volt. A rövidebben erős láncra szerelve lógott a szivattyúrudazat. Amikor a vízszekrény megtelt vízzel és süllyedni kezdett, átbillentette a himbát, megemelte a szivattyú rudazatot, miközben vastag, vasból készült rúdja elzárta a vízvezető csatorna kiöntő csapó szelepét. A vízszekrény két csap körül billent, tekintve, hogy labilis egyensúlyi helyzetben volt szerelve. Süllyedés közben egyensúlyát a fenekére szerelt, láncon lógó ellensúly biztosította, mely — ha a himba túlsó, rövidebb végén lógó szivattyú rudazat elérte a maximális emelési magasságot — egy alátétre ült rá, felbillent s vizét az elfolyó csatornába öntötte. Kiürülése után a vízszekrény könnyebb lett, mint a szivattyúban levő víz súlya, a himba átbillent, a szivattyúrudazat lesüllyedt, a vízszekrény felfelé haladt, míg elérte a vízvezető csatorna zárószelepének bütykös ütközőjét, mely nyitotta a zárószelepet, újból megtelt vízzel s ezzel újra indult a szivattyú s véle a vízemelés. Hell himbás-szekrényes gépének műszaki, illetve üzemi adatai egyébként a következők voltak: A kemény bükkfából készült himba teljes hossza 10 m, rövidebb 2,42 m, hosszabb karja 7,58 m s csapjának átmérője 0,17 m volt. A szivattyú percenként 4 emelést végzett 2,2 m-es emelési magasság mellett, miközben a vízszekrény 6,8 m-t süllyedt. A vizet — mint mondtuk — 80 m mélységből emelte éspedig egy löket alatt 57 litert. Tekintve, hogy a szivattyú percenként 4 löketet végzett, teljesítménye 24 órában 328 m3 volt. Ugyanakkor a szivattyú meghajtásához 24 óránként 7128 m3 vízmennyiség kellett, tekintve, hogy a szivattyú egy menetre 4 vödör vizet használt s miután percenként 4 emelés történt, a szivattyú percenkénti vízszükséglete 4,95 m3 volt. Mint előzőkben mondtuk, Hell első szivattyúit négyévi zavartalan működés után 1742-ben helyezték üzemen kívül, mert munkájuk feleslegessé vált, azokat leszerelték s többé nem állították munkába. Hell himbás-szekrényes vízemelőgépét első vízoszlopos gépe követte, melyet már jóval előbb talált föl, mint ahogy azt 1749-ben a szélaknai,,felsőbibertárói bányaálladalom”-hoz tartozó Lipót-aknában szerelni kezdték. Hell vízoszlopos szivattyúja mai szemmel nézve is forradalmi jelentőségű 22
