Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Korbuly János: Korbuly József
1. ábra A Korbuly-csapágy szerkezeti rajz A két legidősebb a 90-es években kezdte el tanulmányait és 94-ben végzett, mint gépészmérnök. Már fiatal mérnök kora óta kedvenc gondolata volt a vasúti kocsi csapágy új megoldása. Elképzelhető, hogy hosszú éveken át tartó praxisában mily gyakran fordultak elő a vasúti kocsi csapágyak fő hibái: a hőnfutások, és az akkori primitív pályafenntartáspk miatt a gyakori kisiklások folytán előálló csapágy törések. Ezeket kiküszöbölendő lebegett szemei előtt egy olyan szerkezet megvalósítása, mely egyrészt a tengelycsapot szolidan fogja körül az eddigi félcsészére támaszkodó csapágyszerkezet helyett, másrészt a csapnak biztos, tiszta és takarékos a kenése. így jött létre, ezekkel a meggondolásokkal a Korbuly-féle csapágy, melynek lényege a két félből álló alsó és felső csapágy csésze, melyek zárt tokban vannak elhelyezve és a zárt tokban olajfürdőben történik a csap kenése. A két fél csapágy csészének a zárt tokban való ágyazása úgy történt, hogy a tok furata, mely toknak középen gyűrű kidudorodása van a gömbszerű ágyazá^végett, nagyobb mint a tengelyvég karimája és így a csapra felhelyezett két félcsapcsészére a tok felhúzható, s az ábrán is látható csavarokkal rögzíthető. Természetesen a szabadalom fő lényege a forgó csapnák az ágytokban való lezárása, az ún. bőrmembrán segítségével. (1. ábra.) Érdekes, hogy az a megoldás, mely szerint Korbuly József a csapágy tokot teljesen olajjal töltötte meg és abban futtatta a csapágyat, maga után vonta annak szükségességét, hogy a tengelycsonknál az olaj kifolyást meg kell 234
