Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Korbuly János: Korbuly József
2. ábra Az 1878. évi párizsi világkiállítás elismerő oklevele akadályozni. Tulajdonképpen az a konstrukció, amelyet ő kialakított úgy lehet mondani, az első formája a mai korszerű, modern Simmerring vagy Goetze tömítéseknek, mert ő is alkalmazott egv bőrmandzsettát, mely hengeresen ráfeküdt a csapra, a bőrmandzsetta hengeres részét nemez és acélszalag útján eleinte csavarral, később rugóval feszítette a tengelycsapra, a tökéletes tömítés elérése céljából. Ez ebben a kivitelben az akkor legjobban legyártható tömítés volt, amikor nem volt még olaj-, és hőálló gumianyag és annyiban tér el a mai konstrukciótól, hogy ennél körös-körül egy spirál rugó van elhelyezve. Ma, amikor a görgős rendszerű csapágyak bevezetésével ezek a problémák mind nincsenek, elképzelhető, hogy Korbulv József idejében egy ilyen teljesen újszerű csapágy-szerkezet bevezetése milyen ellenállásra és forradalomra vezetett. De Korbuly József szívós kitartása és szorgalma már a kísérleteknél nagy eredményre vezetett, amennyiben bebizonyult, hogy a hőnfutások a minimumra redukálódtak, a csapágyak kenőolaj fogyasztása az eddigieknél el sem képzelt hányadára esett le és a kocsik törésénél (összeütközés, kisiklás esetén) maga a csapágy és az ágyazás mindenkor sértetlen maradt. A Magyar Államvasutak nehézkessége, a beruházással járó költségek, és egyéb személyes problémák megakadályozták, hogy az új csapágy típust a Magyar Államvasutaknál bevezessék. Ezzel szemben Magyarországon akkor 235
