Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
hetetlen kitűnő hivatalnok, de „őcsászári Felsége” jobban gazdálkodna, ha a használt ócskabányafát a tűzgépeknél használtatná föl és helyette Hellnek vagy 12 öl tűzifa deputátumot, vagy ennek megfelelő évi 30,— Ft átalányt adna. 1749-ben föltalált vízoszlopos gépéért egyébként 1000,— Ft „életfogytiglani kegydíjat” kapott a bécsi udvari kamarától, úgyhogy Hell a selmeci bányakamara legjobban dotált műszaki tisztje volt. Atyja halála után özvegy anyjával és leánytestvérével, Constance-szal élt tovább az atyai házban s 40 éves volt, amikor Gruber Polixenia személyében asszonyt hozott a házba, kitől 1754-ben kislánya született, ki azonban csak néhány hónapig élt. A következő évben született Mária, 1756-ban Prudencia, végül 1763-ban negyedik lánya Dominika. Felesége és Dominika 1769-ben, Mária és Prudencia 1784-ben hunytak el. Házában különben, míg atyja és felesége élt, nagyon gyakori vendégek voltak Selmec vezető emberei — a kamaragrófok — és tudósai. így a nagynevű Mikovinv Sámuelen kívül sokszor sétáltak ki hozzá az 1763-ban alapított selmeci Bányászati Akadémia tudós professzorai: Jacquin Miklós József a hírneves vegyész, Poda Miklós a gépész, ki egyébként nagy részletességgel ismertette Hell találmányait „Berechnung der Luftmaschine ...” 1771-ben s „Kurzgefasste Beschreibung der bei dem Bergbau zu Schemnitz in Nieder Ungarn errichteten Maschinen. . .” című 1773-ban kiadott munkáiban, továbbá Scopoli János Antal, a kiváló orvostudor-vegyész, és Delius Kristóf Traugott, nagynevű professzor, ki egyébként tanítványa volt Hellnek a selmeci bányaiskolában. Kívülük természetesen a külföldi angol, francia és német tudósok és technikusok hosszú sora kereste föl Hellt, hogy megismerjék és lemásolják Európa-hírű bányagépeit. Nem sokkal halála előtt egyébként háromszor szélütés érte, elvesztette emlékező képességét s magával tehetetlen betegként fejezte be alkotásokban gazdag életét. Betegsége ideje alatt lánytestvére ápolta 1789 márc. 19-én bekövetkezett haláláig. Tisztelőinek, a selmeci főkamaragrófi hivatal tisztviselőinek s az egyszerű bányamunkások hosszú sora kísérte koporsóját a szélaknai „Öregiskola” melletti temetőbe. Sírját, mint zseniális atyjáét a több mint másfélszáz éve megszűnt temetőben régen eltüntette az idő, neve azonban a mérnöki tudomány és a bányászát történetében ma is fényesen ragyog, mert munkájával az egyetemes emberi haladást és békés munkát szolgálta. * Előzőkben Hell József Károly életét, családi vonatkozásait s munkaterületének történetét tártuk föl, továbbiakban műszaki alkotásairól, gépeiről s azoknak jelentőségéről szólunk úgy, ahogy azokat egykorú leírásokból s az újabban megjelent tanulmányokból ismerjük. Hell már 19 éves korában a felsőbibertárói bányászat szolgálatába lépett s nem volt még 20 éves, amikor első vízemelő gépének, a „himbásszekrényes” 20
