Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
statikus jellegű konstrukcióját izosztatikus változatban is megszerkesztette és a hajtómű mindkét legyártott változatát szerelték a Paris—Orleans-i vasutak által rendelt két mozdonyra. A tanulmányban Kandó vizsgálat tárgyává teszi az elasztikus, több részből álló hajtóműben keletkezett rezgéseket és analizálja a gerjesztett harmonikusok okozta hatásokat. Komplikált számítással azt a végeredményt hozza ki, hogy ha a gerjesztett rezgések okait, az általuk előidézett harmonikusok hatása szempontjából vizsgáljuk, úgy azt látjuk hogy: a) Első harmonikust a csatlórúd egy hosszmérethibája, valamint az ellensúlyban levő esetleges hiba tud okozni. b) Második harmonikust létre tud hozni a forgattyú felékelési szögében, vagy a hosszában levő hiba. c) Harmadik harmonikust eredményezhet magának a csatlórúd hosszának egyetlenegy hibája is. d) Negyedik harmonikust okozhatnak a forgattyú hosszmérethibák, a csapok és a csapcsészékben levő csapágyhézagok, valamint a hajtómű rugalmasságának változó koefficiensei. Ennél nagyobbrendű harmonikusoknak viszont semminémű gyakorlati jelentőségük nincsen. A gyakorlati tapasztalatok azonban sokszor ellentmondanak ezen elvi megállapításoknak. Ennek oka, hogy a megfigyelések nem tökéletesek, mivel pl. két hajtómotor forgattyúit összekötő csatlórúdban az említett rezgések okozta nagy erők a mozdonyszekrényben csak igen kis rezgéseket okoznak, mert ez a csatlórudakhoz képest nagyon merev. Ezért e rezgéseket a mozdonyon tartózkodók nem tudják megfigyelni és így létezésüket csak számítással lehet kimutatni. Azok az esetek, amelyek e számításokat igazolhatnák, nagyon ritkák és ezeket a gyárak szerkesztési irodái mint nem sikerült konstrukciókat titokban tartják; a ,,jó konstrukciók” pedig semmit sem nyújtanak a vizsgálatainkhoz. Nagyon messze vezetne Kandó rendkívül érdekes tanulmányának további ismertetése, ami tulajdonképpen előtanulmánya volt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1927-ben történt megválasztása után székfoglalóul kidolgozott értekezésnek, amelynek címe: 4. ,,Villamosmozdonyok hajtóműveinek dinamikus igénybevétele kerékcsúszás következtében.” E klasszikus tanulmányában Kandó szakavatott tudással boncolja a ,,rezgőcsúszás” kérdésének addig meg nem fejtett titkait. Váratlan korai halála miatt, sajnos már nem olvashatta fel ő maga az Akadémián, hanem — amint már említettük — csak jóval később 1937-ben ismertette ezen tanulmányát* Hoor Tempis Móric. Kandó 1924-től kezdve több ízben a Westinghouse Gyár meghívott szakértőjeként a Virginia Vasutaknak e gyár által szállított villamosmozdonyokon * Akadémiai Értesítő 1937. 214
