Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
feladatot, hanem mint az országos energiagazdálkodás egyik szerves tartozékát kell megoldani. Kandó ezzel a csodálatosan előrelátó célkitűzésével éppen 24 évvel előzte meg a legkiválóbb villamosítási szakértőknek a londoni első energia világkonferencián, 1924-ben, hozott hasonló értelmű határozatát. Ebben a tanulmányban érdekesen fejtegeti, hogy a Val Tellina-vasút villamosításánál miért választotta a munkavezeték feszültsége gyanánt az addig soha másutt nem alkalmazott 3000 voltot. A Ganz-gyár kiadásában jelent meg a század elején (valószínűleg 1902-ben) német nyelven Cserháti Jenő és Kandó Kálmán közösen írott könyve: „Elektrische Yollbahnen mit hochgespanntem Drehstrom” cím alatt. Ez a 67 oldalas leírás,* sok fénykép és rajzmásolattal, a Val Tellina-vasút villamosításának igen részletes ismertetése. Ennek előszavában Kandó megjegyzi: ,,A Felső Olaszországban levő Val Tellina-vasútvonalon 1902. szeptember 4-én beszüntették a gőzüzemet és a teljes közforgalmat a villamosvontatás vette át. Az a villamosítási rendszer, amelyet itt alkalmaztak, egészen új és az eddig használt rendszerektől teljesen eltérő. E könyv célja, hogy ennek a rendszernek keletkezését és kifejlesztését, a gőzüzemről a villamos üzemre való átállását megelőző eseményeket, a Val Tellina-vasút villamos berendezését és üzemi eredményeit, végül magának a villamos vontatásnak a gőzvontatással szemben elért előnyeit ismertesse.” Majd a könyvben részletes magyarázatot ad a nagyfeszültségű, háromfázisú vasútvillamosítás lényegéről, valamint a munkavezeték feszültségének 3 kV-ban való megállapítása okairól, végül a Val Tellina-vasút teljes villamosberendezésének részletes leírását ismerteti. Cserháti Jenő a gőz- és vili amos vontatás összehasonlítását tárgyalja a könyv második részében. A Genua— Milano és Torino közötti úgynevezett ,,Giovi” vasút villamosítása részére Kandó tervei szerint Vado Ligureban készült tehervonati mozdonyról — Kandó tollából — egy cikk jelent meg a „Zeitschrift des Vereins Deutscher Ingenieure” 1909. évi kötetében (az 1249. oldaltól kezdve) „Neue elektrische Güterzugslokomotive der Italienischen Staatsbahnen” cím alatt, amelyben az ún. „Cinquanta” villamos mozdonynak részletes leírását adja és a mozdony teljesítőképességét egv német egyfázisú mozdonyéval hasonlítja össze. Nagy fontosságot tulajdonít a rekuperációnak (áramvisszanyeréses fékezésnek); számszerű adatokkal bizonyítja ennek nagy előnyét az egyfázisú mozdonyokkal szemben. E mozdonnyal Kandó máris elérte az általa felállított célt, hogy „a vasutak villamosításakor elsősorban a teljesítőképességet és a gazdaságosságot kell szem előtt tartani. Ha a gőzmozdonyt le akarják győzni, csak olyan villamos mozdonyokkal tehetik, amelyeknek súlyegységére eső teljesítménye nagyobb a legkorszerűbb gőzmozdonyénál”. A „Cinquanta” e tekintetben a páratlan 33,2 LE/t értékével egyedül állt az összes mozdonyok felett. * Több nyelvre lefordítva is megjelent. 208
