Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
/■ 7. ábra A „Giovi” vasútvonal 2000 LE-s mozdonya, az ún. „Cinquanta”, Gr. 050 ségre vonatkozó követelmény szerint pedig az előbb említett legnehezebb szakaszon ugyanazt az elegyet 20 óra alatt 31-szer kellett 44 km/ó sebességgel fel és 22,5 km/ó sebességgel rekuperációs fékezés mellett leszállítani, az utolsó menetet leállított szellőzőkkel, anélkül, hogy a mozdony villamos berendezésének bármely részében káros melegedés lépne fel. Ezeknek a nehéz feltételeknek a teljesítésére szerkesztette meg Kandó a világszerte nagy elismerést aratott ún. Giovi-, vagy a — a Gr. 050 F.S-sorozat nevéből származtatott „Cinquanta”nak elnevezett mozdonyát*, amelynek futóműve -E- jellegű, vagyis 5 kapcsolt tengelyű és az egész súlyát tapadásra használja fel. A 400 m sugarú kanyarokra való tekintettel a szélső tengelyeknek 30 mm oldal játékuk van, míg a három belső tengely csapágyazása feszes. A középső kerékpárnak azonban nincs nyomkarimája, így a mozdonynak kanyarban való jó beállását nem akadályozza. A mozdony súlya üzemkész állapotban 60,2 tonna. A két teljesen egyenlő, egyenként 1000 LE egyórás teljesítőképességű hajtómotora a 30 mm vastag mozdonyfőkereten belül foglal helyet és forgattyúik Kandó-féle kulisszás kerettel hajtják a kerékpárokat. Állórészük külső csavarrugókkal alátámasztott kereten függ és az állórészre visszaható forgatónvomatékot ez adja át a főkeretnek. A forgórésznek kettős csapágyazása ugyanolyan elrendezésű, mint a * Lásd a 7. ábrát. 190
