Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
gyár kijelölése körüli huzavonának mielőbb vége legyen és az erre vonatkozó, a MÁV villamosítását véglegesen eldöntő tárgyalások sürgősen meginduljanak. 1930 októberében pár heti betegsége után közvetlen munkatársai aggódó szomorúsággal tapasztalták, hogy az addig mindenkit magával ragadó munkakedve és energiájának mindig megcsodált lendülete mintha törést szenvedett volna és az volt a benyomásuk, hogy Kandó szinte érzi és sejti, hogy élete munkásságának legnagyobb művét, a fázis váltós mozdonyait már nem fogja üzemben látni. 1930 októberében a ,,magyar műszaki tudomány fejlesztése terén kifejtett korszakalkotó működésé”-nek legfelső elismeréséül — mint egyetlen mérnököt — a Corvin-koszorúval tüntették ki. Ennek ünnepélyes átvételét, sajnos, már nem élte meg. Bár egészségi állapota nem volt jó, ideges türelmetlenségének csillapítására ismét csak a munkában keresett menedéket: a Magyar Tudományos Akadémia székfoglalójára szánt tanulmányán dolgozott és ezt december hóban fejezte be. A törvényhozás felsőházának közgazdasági bizottsági ülésén páratlan felkészültséggel ismertette az energiagazdasági törvényjavaslatot, mint ennek előadója. Az English Electric-gyár lemondását követő hónapokban sok levélváltás - történt a magyar és az angol kormány között az újonnan kijelölendő angol villamos gyárra vonatkozóan. A magyar kormány erélyes sürgetésére végre 1930 decemberében közölte az angol kincstár, hogy a manchesteri Metropolitan Vickers Co. Ltd. villamossági gyár fogja a fázisváltós mozdonyok villamos részének felét legyártani és ennek specifikálása érdekében szükséges, hogy egy magyar bizottság sürgősen utazzék ki Londonba. 1931. január 11-én utazott el Angliába az a kormánybizottság, amely hivatva volt a Metro-Vickkel a végleges szerződést megkötni és az általa gyártandó alkatrészekben megegyezni. Ezzel a bizottsággal Kandónak is el kellett volna utaznia, de ő nem érezte jól magát és nem mert elindulni. Két napra rá, január 13-án délelőtt Kandó a városházán volt, ahol a lépcsőházban elszédült, de ennek ellenére autóján még eljött a Ganz Villamossági Gyárba. Gyengesége miatt nem ment fel a II. emeleten levő mozdonyszerkesztési osztályba, hanem telefonon lehivatta e tanulmány szerzőjét és az autóban adta ki utasításait a sürgősen elvégzendő ügyekre vonatkozóan. Említette: reméli, hogy másnapra elmúlik ez az — általa átmenetinek vélt — gyengesége és be tud jönni a gyárba. Okvetlenül fel akarja hívni a Londonba elutazott kormánybizottságot, mert nagyon türelmetlen és kíváncsi megtudni, sikerült-e megállapodni az új angol gyárral és ha igen, mit fognak, illetve mit tudnak a mozdony villamos alkatrészeiből legyártani. Ezután hazatért és délután már jobban érezte magát. Vacsora után még az asztalnál ült és leányával, aki éppen háttal volt neki, beszélgetett, amikor hirtelen előre bukott és szívszélhűdés következtében pillanatok alatt kilehelte nemes lelkét. A január 16-án a Kerepesi temetőben megtartott gyászszertartáson az egész 171
