Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Manndorff Béla: Kandó Kálmán

magyar műszaki világ mély fájdalma kísérte koporsóját a Budapest főváros által adományozott díszsírhelyig. Múlandó hűlt tetemét átadták az anyaföldnek, de alkotó szellemének maradandó emléke itt él közöttünk. Ennek a mélységes kegyeletnek és tiszteletnek egyik legszebb megnyilvánulása 1932. augusztus 17-én volt. A V 40.001 pályaszámú, első fázisváltós egységmozdonynak e napon tartották meg, a tény fontosságának megfelelő ünnepélyességgel, a műszakrendőri próbáját. A „Kandó Kálmán” nevét 2 bronzplaketten büszkén viselő mozdony sugárvetőire, a próbáról való visszatérésekor Kelenföldön, a MÁV elnöke és a Ganz-gyárnak vezérigazgatója egy-egy babérkoszorút helyezett el és az így megkoszorúzott mozdonnyal — amit Alkotója csak zseniális fantáziájában, de anyagból megalkotva soha nem látott, érkezett a Keleti pályaudvarra a bizottság, ahonnan a Kerepesi temetőben nyugvó Alkotó sírjához járultak, hogy az alkotott mű által hozott két koszorúval róják le a magyar műszaki világ hálás, soha el nem múló kegyeletét.

Budapest főváros vezetősége a nagy feltaláló magyar mérnök iránti nagyrabecsülésének kifejezéseképpen az 1844-ben alapított Ganz Ábrahám vasöntödéjének még ma is fennálló megmaradt kis részlegét szegélyező telek egyik utcáját Kandó nevéről nevezte el.

A Tavaszmező utcában műszaki ifjúságot nevelő, immár 67 éve fennálló kiváló tanintézet homlokán messzire világít Kandó neve. A Mechanikai és Elektromosipari Szakiskola vezetősége 1943-ban választotta Kandó Kálmánt az iskola névadó eszmei mentorának. Ebben az intézetben ez időben elsősorban erősáramú tantárgyakat tanítottak, így Kandó neve találóan fémjelezte a tanintézet jellegét. Amióta azonban a szakiskola profilja megváltozott és „híradás- optikai és műszeripari technikummá”, valamint műszaki egyetemi rangú tanszékké alakult át, Kandó neve tulajdonképpen már nem fedi ezt helyesen. 1962. március 15-én a tanintézetben létesített Kandó-emlékmű leleplezésének ünnepén azonban Taraba István tanszékvezető mérnök a következő szép szavakkal* indokolta meg Kandó neve fenntartásának okait:

,, . . . e név már annyira összeforrott iskolánkkal, hogy azt már nem volna ésszerű megváltoztatni. Kandó Kálmán egy világviszonylatban kimagasló magyar elektrotechnikus volt és amikor ő élt, akkor az erős- és gyengeáram még nem voltak olyan élesen elhatárolva, mint napjainkban. Mi ragaszkodunk a régi nevünkhöz, mert ezen a néven ismer minket a világ, mi büszkén viseljük ezt a nevet és boldogok vagyunk, hogy viselhetjük. Hirdesse ez a kő a nagy magyar feltaláló dicsőségét, legyen kifejezője az iskolánk névadója iránt érzett kegyeletünknek és mint emlékmű emlékeztessen minket állandóan arra, hogy egy ilyen nagy névnek a viselése mindnyájunkat kötelez, diákokat és tanárokat egyaránt!”

Ennek kiegészítéseként szinte magától adódik Magyarország egész műszaki

* A budapesti „Kandó Kálmán” híradás- optikai és műszeripari technikum 1961—1962 iskolai évről szóló évkönyvében Taraba István mérnök-tanár avatóbeszéde.

172